Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

IMPLOM JÓZSEF ÖSSZEGYŰJTÖTT KISEBB ÍRÁSAI - I. Régészeti írások - Gyula város története. Az őskortól Gyulamonostoráig (1214-ig)

tárnak fel. A sírok a jellegzetes avar edénytöredékek és sírmellékletek, gyöngyök, fülbevalók, vasékek mellett az avar temetőkre legjobban jellemező öntött bronz övgarnitúrák is előkerültek. Három sírban is találtunk ilyen övdíszítményeket, bronz csatot, indadíszes szíjvégeket és egyéb övvereteket. Ezek múzeumunk legszebb darabjai közé fognak tartozni. A rendkívül nagy jelentőségű avar temető feltárása tovább folyik. Az elért eredményekre még vissza fogunk térni. (Békés, 1937. aug. 22. 5. p.) GYULA VÁROS TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL GYULAMONOSTORÁIG (1214-ig) A MOCSÁRVILÁG. Évezredeken át végtelen mocsárvilág volt a Körösök környéke. A Fehér-Körös vize a mai Gyulavári felől folyt a mai gyulai vár tájékára, ahol két ágra szakadt. A mai Gyula város területén az Élővízcsatorna medrében folyt a nagyobbik ág (a tulajdonképpeni Fehér-Körös, a Nagy-Körös), a volt megyeháza, a mai városi"tanács udvara végén, a Népkert déli szélén pedig a kisebbik ág (a Kis-Körös), amelynek medre nyomokban még ma is látható. A két ág a mai város nyugati szélén egyesült, közrefogva egy hosszú szigetet, melyre a mai Belváros és Józsefváros települt. A Fehér- és Fekete-Körös a mai Békés fölött egyesült. A Körösök vidékét sűrűn behálózta a sok ér és fok, melyeknek már régen elsimult medrébe árvizek és belvizek (vadvizek) idején még ma is felnyomul a víz. A Körösök évről évre kiöntötték, és elárasztották a mélyebben fekvő területeket, a mai Siórét, Pejrét, Tavaszrét, Nagycsattogó, Szlányirét, Bánom és Nagyfenék nagy részét. Az amúgy is csekély esésű folyó vizének lefolyását a mocsári tölgyesek, a vízbe dőlt fatörzsek, a szinte áthatolhatatlan nádtorlaszok nagyon meglassították. A megrekedt víz a környéket elmocsarasította. Ez a hatalmas, soha le nem folyó víztömeg hozta létre azt az ingoványos nagy tavat is Gyula és Sarkad közt, melyet még a XVIII. században is Sarkadi-tó néven emlegettek. A vizek, mocsarak mentén feltorlódott, hátasabb helyeken rengeteg vad, a folyókban, erekben, mocsarakban töméntelen hal, rák, teknősbéka és vízi szárnyas élt. AZ ŐSKORTÓL GYULAMONOSTORÁIG. A Körösök ma már régen eltűnt ágai és mocsarai közt levő földhátakon és dombosabb helyeken már évezredek óta folyamatos az élet. 31