Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

III. Néprajzi írások - Néprajzi teendőink Békés vármegyében (Békés megye néprajzi irodalmának bibliográfiája)

hassunk, röviden ismertenünk kell a megye lakosságának sorsát a török világ alatt. Amikor Gyula vára és vele együtt az egész vármegye 1566-ban török kézre került, a birtokos nemesség elpuszult vagy elmenekült, de tudunk arról is, hogy néhány kisebb nemes család itt maradt vagy később visszaköltözött. A magyarságot azonban megyénkben elsősorban a földhöz ragaszkodó jobbágyság tartotta fenn. Életük elképzelhetetlenül zaklatott volt. Két úrnak, a magyar és a török földesúrnak adóztak. Emellett a gyulai vár meg a békési és szarvasi palánk török katonasága állandóan sarcolta őket. 1595-ben egy keresztény csapat a Gyula környékén levő falvakat pusztítja el, 1596-ban a tatárság Békést dúlja fel. 1600ban és 1604-ben a hajdúk fosztják ki és perzselik fel Gyulát. Az 1600-as évek elején Serény, Öcsöd, Endrőd, Orosháza, Kondoros és még több más falu évtizedeken át lakatlanul áll. A jobbágy és kisnemes családok azonban kitartanak az ősi rög mellett és a veszély elmúltával újra és újratelepítik feldúlt falvaikat. A közbiztonság azonban a sok kóborló katona miatt annyira megromlott, hogy mint egy békési ember 1667-ben írja, a sok tolvaj miatt csak a kertek alatt mertek szántani, de még Bl ott is fegyveres kézzel kellett magukat őríznlök. A nép egyformán rettegett a tatároktól és keresztényektől, hiszen például 1600 után, amikor a török megnő vette volt Váradot, a német Váriból Karcagra hajtotta a föld népét. A török világ előtt, 1550-ben 71 község volt vármegyénkben. Közülük 1685-ben már legfeljebb csak 35 állott fenn. Békésnek ekkor mindössze 200 háza volt, a többinek pedig átlag csak 15-20. Ekkor indult meg a "felszabadító háború". 1686-ban a keresztény sereg lerombolta a szarvasi palánkot, a következő évben erre a sorsra jutott Gyula városa is. Hogy aztán a gyulai vár török katonasága élelemhez ne juthasson, a császári hadvezetőség a Marostól a Hármas-Körösig az összes lakosságot kiköltöztette. A menekültek egy részét Debrecen, Mezőtúr és Nagybajom vidéke fogadta be. Az elnéptelenedés oly alapos volt, hogy egy Almády nevű erdélyi nemes azt írta 1691-ben: "Egész hét alatt mind csak Gyula és Jenő között való pusztában, ligeteken tekeregtünk, igen sokat éheztünk és koplaltunk." Amikor aztán 1695. január 12-én a keresztény seregek bevonultak a feladott gyulai várba, a vármegye összes falvai lakatlanul álltak. Nem alaptalan tehát a váradi káptalannak az 1600-as évek végén tett jelentése, hogy Békés vármegye a vadállatoknak és az ég madarainak lakóhelye. Linder harmoncados is 1698-ban 136