Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

III. Néprajzi írások - Néprajzi teendőink Békés vármegyében (Békés megye néprajzi irodalmának bibliográfiája)

abban a 13 Körös menti községben, melyet végigjárt, csak az összeomlott házakat olvashatta meg. Egy dologról azonban meg szokás feledkezni. Már a török világ előtt is a lakosság egy része feltehetőleg nem volt falulakó és földműves. Sokan bent éltek a megközelíthetetlen nádasokban, pákászkodtak, halásztak és valamelyest réti pásztorkodással is foglalkoztak. Bizonyosra vehetjük, hogy az örök bizonytalanságban és rettegésben élő lakosság egy része a török és keresztény csapatok portyázása, a kóborló katonák dúlása, később a kitelepítés elől a biztosabb menedéket kínáló nádasokba és mocsaras erdőkbe vette be magát, mint ahogy még 1700 táján is az volt a panasz az elvadult köznép ellen, hogy azzal az ürügy86 gyei, hogy méhkasait őrzi, az erdőbe húzódik és rablóknak nyújt segítséget. A vármegye felszabadítása után a bujdosók előmerészkedtek a nádasokból és erdőkből. A szomszédos Bihar és Szabolcs megyékből is visszaszállingóztak a menekültek. 1698 és 1703 közt lassanként 31 község újratelepült. A gyulai rác vár87 katonaság azonban 1703-ban valamennyit rettenetes kegyetlenséggel feldúlta. 88 Aki tudott, menekült, ki a nádasokba, ki az erdőkbe, ki más vármegyékbe. Az 1711. évi szatmári béke végre nyugalmasabb időket hozott. A lakosság egymásután ülte meg Szeghalmot, Békést, Dobozt, Gyarmatot, Körösladányt, Öcsödöt 89 és Gerlát. Gyulára is leköltözött néhány szökött jobbágy. Ezzel megkezdődött a nem megyebeli magyar lakosság beszivárgása. A Bihar és Szabolcs megyében letelepedett Békés megyei menekültek helyébe ugyanonnan Békésre, Szeghalomra, Szentandrásra, Váriba és Berénybe a törzsökös lakosokhoz más református magya90 rok is jöttek. A gyulai katolikus magyarok, mint családneveik mutatják, Jászberény és Hatvan tájékáról szakadtak ide, a gyulai reformátusok pedig Bihar, Hajdú, Szabolcs, Szatmár és Szilágy vármegyéből. - Az orosháziak a Dunántúlról, az öcsödiek a Heves megyei Felsődobszáról, a szentandrásiak Tiszafüred környékéről és Kábáról, majd jóval később az újkígyósiak Csongrád és Mindszent vidékéről köl91 töztek ide. Minthogy azonban csupán magyar lakossággal nem lehetett a megyét benépesíteni, a földesurak (elősorban Harruckern János György) tótokat, németeket és olá92 hókat telepítettek ide. 2. Középkori helyneveink Arra, hogy az őslakosság a vármegye egy részén sem pusztult ki teljesen, van egy közvetett bizonyítékunk is. A megye területén ugyanis mindenütt megmaradtak a középkori (török világ előtti) helynevek, a községek, határrészek, erek, 137