Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

III. Néprajzi írások - Virágvasárnaptól húsvétig

Csillogó szemmel tárgyalnak róla, hogy aki meg tudja sózni a tapsifüles kurta farkát, az meg is foghatja a nyulat. Előkerülnek a locsolkodó üvegek is. De nemcsak a gyermekek képzeletét köti le a húsvét. A felnőttek közt is ele­venen él még Gyulán is egynéhány hagyományos szokás. A húsvéthoz közel sem fű­ződik annyi hagyomány, mint például az újévhez, Szent György napjához, Luca­naphoz vagy éppen karácsonyhoz. Az a néhány is, ami még ma ismeretes, lassankint veszendőbe megy. Virágvasárnapról mindössze csak annyit mondanak, hogy aki ezen a napon szüle­tik, egész életében szerencsés lesz. A Rómába szállt harangok helyett a kereplő tompán pattogó hangja hívja a ka­tolikus híveket templomba. Amikor a kereplő szólt, régebben Szegeden a gyere­kek fával verték a lapátot és közben azt mondogatták. "Kígyók, békák szaladja­tok! Megszólaltak a harangok!" - Ha nem is teljesen ebben a formában, de némi változással Gyulán is él ez a szokás. Amikor nagyszombaton először szólalnak meg a harangok, vannak, akik körülseprik a házat és közben ugyanezt a mondókát mondják, mint a szegediek. Ami a legérdekesebb, a katolikus és református ré­szen egyaránt ismeretes ez a szokás, van azonban, aki a hajnali órákat tartja a legalkalmasabbnak a kígyó-béka kiseprésére. Az Újvároson arról is tudnak, hogy a kígyót-békát nagyszombaton kolomppal is el lehet űzni a ház tájékáról. A kígyó-béka és egérféle elűzése Németország egyes vidékein is hasonló módon történik. Van, ahol tuskóveréssel van, ahol meg kulcscsomó rázásával. Általános szokás, hogy húsvétra rendbehozzák a ház környékét. Nagy meszelés folyik városszerte. Az udvart elegyengetik és leseprik, az istállókat kitaka­rítják és letapasztják. Érdekes az a hiedelem, hogy a nagypénteki tisztálkodás az emberre nézve is hasznos. Aki nagypéntek hajnalán derékig alaposan megmosa­kodik, azon abban az évben nem lesz kelés. Akin meg valami sebféle van, az nagypénteken napfeljötte előtt kimegy a Körösre és megmosdik. Ha sem menet, sem jövet nem köszön senkinek sem, úgy elmúlik róla minden seb, mintha ott sem lett volna. A lányok nagypénteken reggel a kútnál megmosakodnak, hogy szeplősek ne legye­nek. Aki pedig nagypénteken hajnalban a haját mossa meg, annak nagy haja lesz, még inkább, ha utána szomorúfűz alatt fésülködik meg. De nemcsak az ember egészségét biztosítja a nagypéntek, hanem az állatokét is. A lovakat is sokan megmossák már kora reggel, hogy csipások ne legyenek. Viszont van, aki úgy tartja, hogy nagypénteken nem jó befogni a lovat, mert va­lami baja esik. Érdekes szokás, amit az Újvároson még itt ott ismernek, hogy húsvét vasár­123

Next

/
Oldalképek
Tartalom