Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

A békésgyulai római katolikus plébánia története (a kezdetektől 1699-ig)

fegyvereket, ágyukat stb. Ez utóbbi esemény miatt Forgách Ferenc nagyváradi püspök, aki azonban székét az uralomra jutott és a protentantizmushoz szító Zápolyák miatt el nem foglalhatta, keresetet indított a város lakosai ellen. Ferdinánd király parancsára a T72] pozsonyi káptalan ez ügyben csakugyan vizsgálatot tartott 1559-ben. Az 1559. évről a királyi adószedők jegyzeteiben ezt találjuk: "In possessione Királyság monialium Gyulaensium restant flór. 12". A Földváry István rovásoló által készített 1561. évi összeírásban pedig erre vonatkozólag ez áll: "Portio monialium in eodem vico Bartaháza"/j3arátutca7. * A két adatból világosan kitűnik, hogy Gyulán éppen a reformáció legvirágzóbb korszakában egy apácazárda létezett, amelynek a most Csongrád megyéhez tartozó Királyság nevű faluban kb. tíz portányi birtoka volt. Bírta még Gyula külvárosának, Bartaházának harmadrészét. Ugyanitt, e külvárosban állott a zárda is, mellette pedig az Ortelius által közölt kép szerint egy kisebb, de szintén toronnyal ellátott templom állott. A tények, amelyekből a város protestáns voltát következtetni lehetne: a protestáns főiskola virágzása, s a parókiális egyház kincseinek eladása. De szerény nézetünk szerint, sem egyikből, sem másikból határozottan nem állítható. Merthogy e két tényből helyes ítéletet hozhassunk, jól tekintetbe kell vennünk azon kor viszonyait, amelyben ezek történtek. Ami az iskolát illeti, tudjuk, hogy a protestánsok e korban az iskolákra fordították figyelmüket, és a protestáns főurak saját költségükön állítottak mindenfelé, még csekélyebb fontosságú helyeken is, iskolákat. Ezt tekintetbe véve méltán csodálkozhatnánk, ha itt egy Massay Imre, Nadányi István, Mágocsy Gáspár és Kerecsényi László, mind megannyi gazdag protestáns főúr e vidéken lakása és pártfogása folytán sem létezett volna ily iskola. De éppen ezért, mert ily hatalmas pártfogói voltak ez iskolának, nem lehet következtetni létezéséből az egész város protestáns voltára, minthogy az iskola alapítása és fönntartása a lakosság hozzájárulása nélkül történhetett. A második tény a parókiális egyház kincseinek eladása sem volt valami szokatlan ama században, így például hazánkban a mohácsi vész előtt szintén lefoglalták az egyházak kincseit és pénzzé verették. Azon nyomasztó helyzet pedig, melyben Gyula Váradnak, a Zápolya-pártiak által történt elfoglalása után jutott, eléggé indokolja e végső mentőeszközt, s az akkori gyulai bírónak, Valkay Kelemennek vallomása szerint is, elkerülhetetlen szükségtől kényszerítve adták 1100 fr-ért. De föltéve, hogy azért adták el e kincseket, mert szükséges volt (ami kétségbe vonható, mert a protestánsok is megtartották a XVI.század végéig a katolikus külső istentiszteletet), ekkor is csak az jő ki, hogy a ré29