Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

A békésgyulai római katolikus plébánia története (a kezdetektől 1699-ig)

gi parókiális egyház a protestánsok kezébe ment át akkor, midőn a Zápolya-pártiak miatt Forgách püspök székét el nem foglalhatta és így ezeknek mitől sem kellett tartaniok. Ily templom-elfoglalások akkor napirenden voltak: ekkor foglalták el a kassaiak az ottani Szent Erzsébet templomot, vagy később a szegediek a katolikus templom felét. Ebből tehát csak az következnék, hogy a protestáns elem túlsúlyban lévén, elvette a katolikusoktól a parókiális egyházat, de semmi esetre sem az, hogy az egész város protestáns volt. Ellenben biztos adataink vannak arra nézve, hogy 1532-ben a plébánia fennállott és virágzott. Később Martinuzzi és Zaberdinus váradi püspökök, akik egy-egy ideig Gyulán tartózkodtak, bizonyosan bírtak annyi tekintéllyel, hogy a protestánsokat, bár ellenük politikai indokokból föl nem léphettek, minden erőszakoskodástól visszatartották és így a hitközséget fönntartották. De legfontosabb bizonyíték a hitközség létezésére nézve az, hogy éppen ez idő tájban itt apácazárda létezett, amint fentebb kimutattuk, mert tekintetbe véve a protestánsok ellenszenvét a szerzetes rendek iránt, föl sem tehető, hogy azok az apácákat itt megtűrték volna, hacsak nincsenek itt egyszersmind katolikusok is, akik a protestánsokat ellensúlyozzák. Továbbá miként fejthető meg az, hogy a gyulai plébános 1561-ben még bírta a plébánia régi birtokát, Apátit, ha az egész város protestáns volt? Miként fejthető meg az, hogy az országgyűlés a kiküldendő két egri kanonok közül az egyiket gyulai plébánosnak rendeli? Itt nincs más mód, mint megengednünk, hogy a városban ekkor is voltak katolikusok, mégpedig elegendő számban. Azonban minél inkább terjeszkedett az új vallás városunkban, isten csapásaként annál közelebb jött a vész is. A török lassan, de biztosan mindinkább közeledett a városhoz. 1552-ben elfoglalván az oszmán Temesvárat, Gyula lett e részen a végvár, s egy újabb adat szerint már 1553-ban kezdték is ostromolni, de ekkor hihetőleg Zaberdinus püspök szétűzte őket. Mindamellett 1554-ben elfoglalták az aradi káptalan várát, s innen Világost, s ebből kezdték háborgatni a gyulaiakat, minek folytán Zaberdinus püspök kénytelen volt őket megfékezni. E vitéz férfiúnak halála után a török ismét előbbre jött, s az erdőhegyi és alsó-eperjesi kastélyokat, majd 155Q-ban egészen Gyula mellett, Varsándon 77 kezdett egy erődöt építeni. Ebben azonban megakadályoztatván, nyolc évig nem háborgott, úgyhogy Kerecsényi László akkori várkapitány másutt is hadakozha7R tott. De ez csak a vihar előtti csend volt. 1566-ban értesült Kerecsényi, hogy a szultán új hadjáratának egyik céljául Gyulát is kitűzte, s azért Pozsonyba sietett az új országgyűlésre és Zrínyivel együtt sürgették a királyt segedelemért, de semmit sem nyertek. Ezután Kerecsényi visszatért Gyulára, s a várat lehetőleg jó karba helyezve, várta az ellenséget. A vár, mint már emlí30