Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Gyula felszabadítása a török uralom alól

A nevezett városok megbocsátottak a jó kádinak, de mivel tudták, hogy a szultánnak nincs ereje fenyegetését beváltani, nem törődtek a magas rendelettel. Mindamellett biztosítva volt Gyula vára megint egy télre. Sőt a török még ezután sem hagyta abba igyekezetét, hogy e tél folyamán gabonát szerezzen az őrség számára. Evégből szerződött Thökölyvel, hogy az 300 lovast küld Gyulára, hogy itt teleljen, s amennyire lehet, az ellenségnek ártani igyekezzék. A küldött kuruc csapat vezére most Horváth Ferenc volt. November 30-án indult el Újpalánkáról, s nyolc-kilenc nap alatt Gyulára ért. De hiába nyargalta be a vidéket, sehol egy falut, sehol élelmiszert nem talált. December 12-én a Tisza jobbpartján eső Algyő falut verte fel, onnan egy pár marhát szerzett, a lakosok egy részét pedig foglyul hozta s megizente, hogy semmiféle pénzért vagy értékért nem bocsajtja őket szabadon, hanem csak ennivalóért. De viszont a szegedi várkormányzó azt üzente vissza, hogy ha a foglyok mind a tömlöcbe vesznek is, még akkor sem enged Gyulára élést szállíttatni. Mivel pedig Gyulán pénzért sem lehetett élést kapni, a várbeli élelmiszerekből pedig nem akartak nekik ad19 ni, kénytelenek voltak visszamenni az Al-Dunához. Az 1694. év úgy virradt hazánkra, hogy a bécsi haditanács az ez évi hadjárat egyik céljául Gyula elfoglalását tűzte ki. Kinevezte Heissler tábornokot tiszántúli vezérnek, s ez január 19-én azon szándékkal indult el Bécsből, hogy Gyulát még a télen meglepi. A Gyula ostromára indulandó csapatok gyülekezőhe20 lyeül Debrecent jelölte ki. Az idegyűlt csapatok egy része a befagyott mocsarakon keresztül már január 21-én kikémlelés végett megjelent Gyula alatt és az éppen fáért kinnjáró törökök közül 37-et levágott. Annál fájdalmasabban esett e csapás a gyulai őrségnek, mert anélkül is kevesen voltak, s alig győzték a vár árkában a jeget mindennap betörni, hogy így azon keresztül az ellenség a 21 varhoz ne férhessen. Nagyon alkalmas idő volt tehát január vége a gyulai vár ostromára, de a keresztények addig készülődtek, hogy a fagy megszűnt, a vizek megindultak és így a már megindult csapatokat is vissza kellett rendelni téli állomásaikra. Heissler erre azt határozta, hogy tavasz nyiltával fogja megkezdeni Gyula ostromát. Minden intézkedés arra célzott, hogy azt mielőbb megszállja, csak22 hogy április elején a nagy árvizek minden közlekedést lehetetlenné tettek; aztán pedig Heisslernek Péterváradra kellett sietnie, hogy a keresztény fővezért, Caprarát a török fősereg ellen segítse. Most tehát megint csak arra igyekeztek a keresztények, hogy Gyula várát kiéheztessék. Pollandt tábornokra bízták az ostromzárat. Pollandt csapataival Csanádnál állott, de bizony nem tudta megakadályozni, hogy július elején Arnót nevű pasa mintegy 1500 lovassal Gyu23 lara eleimet és fizetést ne szállítson. 165