Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Gyula felszabadítása a török uralom alól

Bécsben meglehetősen rossz néven vették Pollandtól, hogy Arnót pasa csapatát elszalasztottá; hanem aztán augusztus végén kiköszörülte a csorbát. Hírét vette ugyanis, hogy a gyulai őrség kinn van a mezőn gabonát gyűjteni. Utána ment tehát és sikerült neki a törököket éppen akkor meglepni, mikor a gyűjtött gabonát vitték hazafelé. Nagy rettegés vett erőt a törökökön, s az élelmiszert elhányva futottak a város felé. A keresztények utánuk, oly szerencsésen, hogy ők is bejutottak a palánkba és a városba, minden akadály nélkül. A lakosokat mind beszorították a várba. Pollandt megvetvén lábát a városban, végre rendes ostrom alá akarta venni a várat s evégre négy ágyút, két mozsarat s más hadi24 szereket kért a haditanácstól. Jelentése szeptember 10. körül érkezett meg a császári udvarba, s megparancsolták a lippai várkormányzónak, hogy Pollandtnak segítségére legyen s némelyek már abban reménykedtek, hogy az ez évi hadjárat 25 Gyula meghódításával fog végződni. E remény újra korainak bizonyult. A keresztény fősereg Péterváradnál nagy szorongattatásban volt, s azért pár nap múlva ment a parancsolat Pollandthoz, hogy seregével gyorsan odasiessen. Pollandt tehát felégettette a belső várost is, összetapostatta a gyulaiaknak kukoricavetéseit s aztán kivonult a városból.

26 Gyula vára sorsa nem itt, hanem Péterváradnál dőlt el. A török nagyvezér hiába vítta ott a keresztény sereg táborát; október 2-án kénytelen volt visszavonulni. De mielőtt téli szállásokra indította volna seregét, Belgrádnál megállapodván, innen Temesvárt és Gyulát akarta egész télre elegendő eleséggel ellátni. A segedelmet és élést vivő had vezére Dzsaffer pasa, ruméliai begler-bég lőn. Serege 20 000 török és tatárból állott és október 11-én kezdte meg 27 az átkelést a Dunán. Csakhogy másrészről a keresztények is mindent elkövettek, hogy legalábbis Gyula megsegéllyését megakadályozzák. Veteráni parancsolatot kapott, hogy Erdélyből Lippa felé vonuljon s ott őriztesse a Maros átjáróit; másrészről pedig ugyancsak október 11-e körül Caprara fővezér Gronsfeld tábornokot 8 ezreddel küldötte a Maros mellé, hogy a törökök átkelését meghiúsítsa. Mind Veteráni, mind Gronsfeld ügyesen és híven teljesítették feladatukat. Dzsaffer serege Temesvárt megsegítvén, október 19-20. táján ért a Maroshoz, de szembetalálta a keresztény sereget, s nem mert hozzáfogni az átkeléshez, hanem visszafordult. Erre a nagyvezértől új, kemény parancsolat jött, hogy még egy kísérletet kell tenni, s így október 25-26-a körül a török sereg java, a janicsárok és szpáhik újra megjelentek a Marosnál. A keresztény sereg azonban az átjárókat tarackokkal is megerősítette s így teljes őrültség lett volna a Maros vizébe magukat beleöletniök. Visszafordultak tehát, s november 7-én Dzsaffer pasa már Pancso166