Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Gyula felszabadítása a török uralom alól

is elszállingózott. Innen van, hogy 1691. októberében, midőn Thököly újra Gyula vidékére kerül, itt néptelen pusztaságra talál. Egy erdélyi nemesember, Almády István meg is írja egész őszintén, hogy október 24-31-ig: "Ezen egész hét alatt mind csak Gyula és Jenő között való pusztákon, ligeteken tekergettünk, bizony igen sokat 9 éheztünk, koplaltunk." Saját tapasztalásából tudta tehát Thököly a Körös-Maros köznek állapotát, s nem csuda, ha nem is nevezi azt másképpen, mint "gyulai pusztának." Innen van az is, hogy már 1690-ben Halas, Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd és Jászberény lakosainak parancsolja meg egyik török vezér, hogy Gyulára élelmiszereket szállítsanak. Sőt, már 1688. március és május hónapokban arra igyekszik Gyula várának gondviselője, Ali basa, hogy Nagykőrös és Kecskemét városokat a gyulai szandzsáksághoz csatolja, s így a gyulai vár élelmezésére kötelezze. Pedig az igazi szorongattatás még csak most következett be a gyulai őrségre! 1692 elején a Debrecenben állomásozó keresztény sereg Auersperg tábornok vezérlete alatt, meglepetéssel akarta kezébe keríteni a gyulai várat. A kemény fagy elhárított minden akadályt; egyenes irányban jöhettek Gyula felé. Auersperg január 9-én indult el Debrecenből három vértesezreddel, továbbá száz lovas muskatérossal (puskással); maga mellé rendelt egy rác csapatot, vitt továbbá magával százfontos mozsárágyút, egy tábori ágyút, létrákat s egyéb, a várvíváshoz szükséges tárgyakat. Egy nap alatt Berettyóújfaluba ért. Itt csatlakozott hozzá Molnár nevű ezredes hat század hajdúval, s három nap alatt Gyula közelébe ért, s attól egy mérföldre megállapodott s az előkelőbb tisztekkel este tanácskozást tartott. Elhatározták, hogy a kerített várost, mindjárt másnap reggel három helyen rohanják meg. A hajdúk a jobb oldalon, a malom mellett, a kaszaperegi kapunál, a rácok a baloldalon, a huszárok és a lovaikról leszállott muskatérosok a középen támadnak. Halálbüntetés terhe alatt megparancsolták, hogy senki el ne szakadjon a csapat-zászlajától, hanem egyik palánkból a másikba rohanjanak s amennyire lehetséges, egyenesen a várba nyomuljanak. Az ezen rohamról szóló elbeszélésből látjuk, hogy a török megváltoztatta a régi Gyula város kerítéseit. Nemcsak a Körös balpartján eső, ekkor külsővárosnak nevezett részt vette körül sövényből és földből álló sáncokkal, hanem a Körös jobb partján lévőt is, s ezt ismét két részre osztotta és a Körös ágaival elkülönítette. Ekként három palánk keletkezett a vár előtt. Az első a Körös balparti részét, a másik a mai nagytemplom környékét, a harmadik a mai Könyök és Korona utcákat foglalta magában. 160