Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Gyula város múlt századbeli [XVIII. sz-i/ történetéből

is. Fölvirágzása tehát jórészt ettől függött. A Losonczy-családdal legalábbis az egyik plébános, Márton, nem jó viszonyban volt, sőt földesúrnője ellen 1400ban perlekedett is. Ebből az következtethető, hogy a két Losonczy, László és fia János, nem sokat tettek a gyulai egyházért. Annál többet köszönhet ez egyház a Maróthy-családnak, kivált e család nő tagjainak. Amint a gyulai várat fölépítették, a két Maróthy özvegy (Maróthy Jánosé, Orsolya és Lászlóé: Ujlaky Borbála), a határhoz folyton közeledő török miatt Marótról hihetőleg ide tették át lakásukat. Első gondjuk volt, hogy Isten házát fölékesítsék. A Gyulára telepített ferencrendű szerzetesek számára egész új templomot építettek, a régi plébániatemplomot pedig vagy egész újból építettek, vagy átalakították a korukban virágzó csúcsíves epítésmód szerint. Gondoskodtak bőven a plébánosról is. Megvették, s a plébánia vezetőinek adományozták örök időre a mai Kígyós falu és Szent-Benedek puszta közt fekvő Apáti falut, s hihetőleg egyéb jövedelmi forrásokkal is gazdagították őket. E század6 7 ból még két plébánost ismerünk: Imrét, aki 1458-ban és Jánost, aki 1469-ben vitte a lelkipásztori tisztet. A XVI. században a gyulai plébánia virágzása tetőpontját érte. A gyulai plébános állása oly fényes volt, hogy pécsi őrkanonok és megyénk legelőkelőbb családjának (az Ábrahámffynak) sarja óhajtozott utána, s az 1563. évi országgyűlés, midőn két egri kanonokot rendelt Gyulára, hogy itt hiteles helyi teendőket végezzenek, nem tartá sérelmesnek és méltatlannak, hogy azon kanonokok egyike gyulai plébános legyen. Amellett megvolt minden, ami egy jól rendezett, gazdag egyházközségben szükséges. Az egyházban volt, pedig akkoriban még R 9 ritkaságszámba ment orgona, amellett külön énekkar. Volt jól szervezett iskola (már a hitújítás előtt), tehát katolikus, volt külön igazgató alatt álló kórház, Szent Elek tiszteletére szentelt kápolnával. A ferencrendűek egyházán kívül voltak még más kápolnák is: 1./ a várbeli kápolna az apostolok 12 13 tiszteletére, 2./ egy másik a Bold. Szűz mennybevitelének tiszteletére 3./ 14 a Szentmóricz utcán Szent Móric tiszteletére. A városnak - kb. 1545-ig - csupán katolikus lakossága talált azért elegendő helyet, ahol ájtatatosságát végezhesse. A fényes állásnak megfelelő javadalmazás sem hiányzott. Apáti a plébánosok gondozása alatt népes községgé nőtte ki magát; a század közepén 29 jobbágytelek volt benne. A közelítőleg meghatározva szintén Gyula határán fekvő, talán a szabadkai pusztával egy Boldogfalván szintén voltak részbirtokai. De benn a váróban is voltak a plébánosnak jobbágyai; a Szegény- és Palotahely nevű utcákat mindezek lakták. Ezek pedig annál könnyebben róhattak le földesuruk és plébánosuk iránt való tartozásaikat, mert a vár tisztjei kötelesek voltak 154