Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Gyula város múlt századbeli [XVIII. sz-i/ történetéből

annyi földet rendelkezésükre bocsátani, amennyit meg bírtak művelni, nyitva voltak előttük az uradalmi erdők is, a plébános jobbágyainak szabad faizást biztosítottak a kegyurak. Mindezeknél, úgy hozzávetőleg számítva, még több jövedelmet hoztak a gyulai plébánosnak a malmok és a tized. A plébánosnak Dobozon két malma is volt: egyik a Fok vizén, a másik a Fekete-Körösön három kerékre. S hogy a tiszta jövedelem éppen ne csökkenjen, a malmok fenntartására, gátak javítására, a dobozi, szannai, szentbenedeki, györkei (most Györkehely) és Gyula városának ujfalusi és krakkói utcáiban lakó uradalmi jobbágyok voltak kötelezve. Azonkívül a gyulai ötkerekű nagy malomnak és a Fok vizén levő háromkerekű kisebb malomnak vasárnapi vámja szintén a gyulai plébánost illette. Készpénzben legtöbbet kapott a plébános a gyulai és pélyi vásárvámból, mert ennek tizedrészét ő kapta meg. Ily bőkezű javadalmazás következtében a gyulai plébános akkoriban kevés Békés megyei földesúrral cserélt volna. A XVI. századból névszerint ismerjük a következő plébánosokat: Mátyást az 1508-11. években, Vinográdi Mátét, aki 1520-ban pécsi őrkanonok és a gyulai nagytemplom plébánosa volt és Ábrahámffy /Ábránffy7 Jánost, aki 1520 decembe19 rétől 1528-ig állt a gyulai plébánia élén, vagy talán még tovább is. Ábrahámffy egyszersmind a legnevezetesebb plébános az eddig ismertek között. Előkelő származása, nagy magánjavai, dús javadalma és összeköttetései az országos dolgokban való részvételre is képesítették őt. A szerencsétlen mohácsi csata után testvérével, Péter Békés megyei főispánnal együtt részt vett a királyon választó tokaji országgyűlésen 1526. október 14-én. Tudjuk, hogy ott Zápolyait kiáltották ki királlyá. Tehát régi választásához híven járt el Ábrahámffy, midőn egy ízben a Gyulán átutazó Zápolyait állítólag földesurával (Czibak Imré21 vei) is ujjat húzva, vendégéül fogadta s három napig szívesen látta. Később 22 Ábrahámffy váradi kanonok lőn. Utódjairól még ennyit sem tudunk. Pedig érdekes volna ismerni azon férfiakat, akik a korszellemmel együtt Gyulára is bevonuló hitújítás ellen a kat. egyházat, híveiket s az addig tartó hitegységet védelmezték. A védelmezés legalábbis egyelőre sikeres volt. A hitújításnak, úgy látszik, sikerült annyit kivinni, hogy a gyulai főbb polgárok letépték egyházuk díszét, s amit két-három század kegyeletesen fölajánlott Isten oltárára, ők azt potom áron egy év alatt 23 elvesztegették. De 1566-ig még nem volt képes az egész népet régi hitétől elszakítani. 1561-ben a gyulai plébános még birtokában van Apátinak, s az 1563. évi országgyűlés mint láttuk, nem tartja fölöslegesnek a gyulai plébánia vezetéséről való gondoskodást. Másunnan is tudjuk, hogy 1566-ig ferencrendű szerzetesek és apácák tartózkodtak Gyulán, tehát a küzdelem a katolikus hit és az 155