Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Mikor és hogy került Gyula vára a magyar király kezére

Mikor és hogy került Gyula vára a magyar király kezére Minél jobban közeledett a török a Maros felé, minél fontosabbakká és égetőbbekké váltak az Erdély egyesítésére, jobban mondva visszaszerzésére irányuló törekvések, annál jelentékenyebbé vált a gyulai vár. A XVI. század közepén már elkerülhetetlen szükség volt, hogy a király azt a maga számára megszerezze, különben e tájékon hatalmát fenn nem tarthatja. S valóban az eddig közölt adatokból is tudtuk, hogy Ferdinánd királyunk e várat 1552-ben Patócsy Ferenctől megvette. De eddigelé ismeretlen volt előttünk az, hogy ez az eszme már egy évvel előbb meg volt pendítve, és hogy országunk egyik legeszesebb, bár nem legszerencsésebb államférfia, Utyeszenich, anyai nevén Martinuzzi György is közreműködött azon, hogy Gyula vára a magyar királyé legyen, de úgy ám, hogy régi magyar birtokosát ne taszítsák ki onnan kifacsart citrom gyanánt. Ez tűnik ki a híres kincstartónak, Erdély kormányzójának 1551. szeptember 15-én kelt és I. Ferdinánd királyhoz intézett leveléből. E levél különben is oly érdekes és oly sok szép jellemvonást árul el a sokszor félreértett és sokat rágalmazott államférfiúról, hogy jónak látjuk azt magyarra fordítva, egész terjedelmében közzétenni. A levél így szól: "Fölséges Uram! Én, valamint eddigelé senkit sem szoktam Fölséged előtt dicsérni vagy gyalázni, mert azokat, akik Fölségednek szolgálnak, mind jóknak és hűségeseknek láttam, éppúgy Nagyságos Eperjesi Patócsy Ferencet sem dicsértem. Most mégis a dolgok állapota sarkall, hogy őt Fölségednek ajánljam. Ha Fölséged az ő szolgálatát igénybe veszi, meglátja, hogy nem hiábavaló szolga, sőt inkább olyan, aki ezen a tájékon Fölséged ügyének nagy javára válik. Mert ő a nemesek közt a legnagyobb tekintélynek örvend és mindnyájan kiváló ragaszkodással viseltetnek hozzája, éspedig két okból, részint az ő bőkezűsége miatt, melyet mindenkivel szemben tanúsít, részint azért, mert a nemesek előkelőbbjei közül legtöbben vérrokonságban vannak vele. Ö gyönge egészségű ugyan, de a legjobb és a hadi dolgokban annyira jártas vitézeket tart, hogy e tekintetben kevéssel állíthatom őt egy sorba, eléje pedig egyet sem teszek. Neki egyszersmind annyi vagyona van, hogy ha Fölséged 2-3 hónapig nem fizethetne neki, bírna a magáéból is szolgálni. Ennek van egy vára, Gyula, amely hajdan méltóságos György, brandenburgi őrgróf úré volt s úgy látszanék, mintha az ő örököseire szállana. Minthogy azonban Patócsy Ferencet a betegség annyira megtörte, hogy hosszú ideig alig élhet, azt tartanám legjobbnak, ha Fölséged valami utat-módot lelne, hogy Patócsy, míg él, megmaradhatna a várban, kikötvén azt, hogy Fölséged szükségletére mennyi számú katonaságot legyen köteles tartani a vár 133