Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Olasz fogoly Gyula várában 1534-ben

metországon keresztül Olaszországba jöttem és Velencébe értem az említett június hó 14. napján és mindjárt is azon este elmentem Gritti herceg Őfensége keze csókolására. "Nagybátyám Oddo János úr vezetett be ide. Itt nagy lelki fájdalommal és keserűséggel elbeszéltem, mit láttam, hol voltam, és az ugyanaz volt, amit feljebb elbeszéltem. Ha ebben a dologban untattam Méltóságos urat, azt a maga parancsolatjának tulajdonítsa és annak, hogy én nem tudtam többet és másképpen, mint amennyit és mily módon előadtam. Ezzel magamat meghajtva és Méltóságos úr utolsó szolgájául ajánlva, minden jót kívánok." Eddig tart Francesco Delia Valle elbeszélése. Végigolvasva az egészet, azonnal látjuk, hogy igazán nevezte Patócsy az elbeszélőt ravasz, vizsla olasznak. Folytonos hazudozás, állandó képmutatás a kenyere. Reszket a félelemtől, mint a nyárfalevél, pedig egy hajaszála sem görbül meg, sőt Patócsy igaz magyar főúrképp, szeretettel bánik vele s legfeljebb tréfából ijesztgeti. De másrészt tagadhatatlan, hogy leírása igen érdekes és Gyula történetére nézve igen fontos. Ö az első, ki a régi gyulai várat némileg leírja; ő, akitől megtudjuk, hogy a gyulai vár Czibak Imre halála után közvetlenül unokaöccsére Patócsy Miklósra szállott, de 1534-ben Patócsynak még nem volt róla adománylevele, úgyhogy azt a király tőle elvehette volna. De nem vette el, hanem megerősítette benne, s így ez fiára is átszállt. - Látjuk egyúttal az akkori egyszerűséget a társadalmi szokásokban. A főúr a nemesekkel együtt ebédel, a várnagyával társalog, a szolgák szobájában beszélget, a pénzutalványt még hírből sem ismeri. Szabad idejét azonban folytonos vadászattal tölti. A királynak udvara tele van olasz udvari tisztekkel, azok minden szertartás nélkül járnak be hozzá, de a király személye szent, előtte letérdelnek s neki kezet csókolnak, mert föl van kenve és meg van koronázva. A főurak szobájában leülnek s vele bizalmasan tanácskoznak. A múlt emlékeinek szorgos kutatásával még számos ily érdekes esemény ismeretére juthatunk, csak legyen meg közönségünkben a szíves jóakarat és áldozatkészség. Jegyzet 1 Az első részben csakugyan említi, hogy Gritti hóhéra, mikor lehúzta a lefejezett főúrnak lábáról a cipőket, nagy értékű, e cipők belsejében elrejtett ékszerekre talált és azokat 308 aranyért eladta Patócsy Miklósnak. /BRMTÉ 15.k. 54-65J 132