Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
Testedzés
A gyulai korcsolyasport művelői Lapunk egyik barátja a következő nyílt levél közlésére kért fel bennünket:9 A Gyulai Korcsolyázók Egyesülete Tekintetes Igazgatóságának Helyben Hét gyermek apja vagyok. Három lány és négy fiúnak kell évente ruhát, cipőt, kalapot és kriszkindlit10 vennem. Háromért tandíjat fizetek, kettőért pesztrát, kettő pedig bálozik. Amint ezekből a statisztikai adatokból kitűnik, a világ legjobban megáldott családapái közé tartozom. És most hallgassák meg Önök az én panaszomat. Mióta megfagyott az első cigány, és amióta a központi meteorológiai intézet hősüllyedést jelzett, azóta három fiam és két lányom tették keserűvé az életemet, nyaggattak folyton: a korcsolyáért. Ebéd közben a legnagyobbik leányom a levesnél, a másik a húsnál, a fiúk pedig a pecsenyénél hagyták truccosan ott az asztalt, s ebéd után kisírt szemekkel találkoztam velük. A feleségem pedig szemrehányólag szólt hozzám ilyenkor: — Te kegyetlen ember! Tudják, mindez miért volt? Mert nem akartam nekik megengedni a korcsolyázást. A családi életünk tönkre lett téve! A leányok egész nap a zsebkendőjüket tartották a szemük elé, a fiúk bősz pillantásokat vetettek felém, a feleségem pedig mindennap elsózta a levest. Beláttam végre is, hogy formális összeesküvéssel akarják tőlem a legmagasabb engedélyt és a korcsolya s korcsolya-toilette-hez szükséges pénzt kicsikarni, s kénytelen voltam - dacára a korcsolyasport iránti ellenszenvemnek - engedni a presszionált, és a családi békét helyreállítani. Elvégre is a lányok inkább a jégen bukjanak el, mint másutt, s a fiúk is inkább a jégen essenek hasra, mint a vizsgákon. Egy nap tehát kiadtam a legfőbb engedélyt (és 123 frt 62 kr-t; ennyibe került az 5 korcsolya, 2 toilett, 15 szíj, 2 sapka és korcsolya családjegy). Volt öröm Izraelben! A két lány nekem szaladt, és először is a pipát ütötték ki a számból, aztán összevissza csókolgattak, a fiúk a [világ] legaranyosabb papájának ismertek el, a feleségem pedig borotvált államat megsimogatva, így szólt hozzám, lágyan, édesen, amennyire csak egy 47 éves anyósjelölttől kitelik: — Te édes, te drága ember! Meg voltam hatva, és örvendeztem szörnyen a családi békének. Ebéd után csibukra gyújtottam, a csemeték pedig korcsolyát csörgetve rohantak vidáman a Menyhárt híd felé, a jégre. A gomolygó füstfelhőkbe beburkolózva, nyugodtan szívtam a pipámat, és elgondoltam magamban, hogy én a világ legeslegboldogabb családapái közé tartozom. Boldogan elbóbiskodtam a meleg kályha mellett. Haj, de nem soká tartott boldogságom! A csendes morfondírozásból csakhamar „léptek zaja” ébresztett fel, és ... előttem állt az öt csemete, vállukon a korcsolyával. 9 A cikk a Békés társasági rovatában - Gyulai élet - jelent meg, az írás szerzője alighanem a rovat állandó cikkírója, Dubányi Imre. 10 Kriszkindli = karácsonyi ajándék. 228. Gyula, 1896. január 12. 448
