Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
A források elé
képviselő-testületek fele a virilisek közül került ki, a másik felét választották, s a gyakorlat azt mutatja, a képzettséggel rendelkezők a választások során előnyt élveztek. Összességében: a várospolitikában a polgári elem arányszámánál erőteljesebben érvényesíthette akaratát. A város társadalma Gyula polgári népessége korszakunkban a következőképpen alakult: 1869 - 18 495, 1890 - 19 991, 1900 - 22 023, 1910 - 23 91 1.8 A vizsgált időszak közepén a mezőgazdasági népesség tette ki a város társadalmának legnagyobb hányadát: 1900- ban a keresők 42,9%-a mezőgazdaságból élt. A népszámlálás statisztikai adatsorai szerint a keresők 26,9%-a az iparban, 3,2%-a a kereskedelemben és a hiteléletben, 13%-a a közlekedésben, 5,7%-a a közszolgálatban és a szellemi szabadfoglalkozású pályákon dolgozott. A mezőgazdasági keresők majdnem 43%-nyi aránya Békés megyei mércével alacsonynak számít, ugyanebben az időben az indusztrializálódástól és a kommercializálódástól jobban megérintett, 37 000 lakosú szomszédos „nagyvárosban”, Békéscsabán - amely közigazgatási státusa szerint nagyközség volt - a mezőgazdaságból élők aránya elérte az 56%-ot. A 25 000 lakosú Békésen a mező- gazdaságból élők aránya 74% volt, azaz Gyula ebben a környezetben kimondottan városias településnek számított. Ha az ipari keresők belső arányait egy kicsit tüzetesebben megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy az ipari segédszemélyzet kategóriájában szereplő keresők közül - 1674 fő, a keresők 18%-a - mindössze 97 fő tartozott a tisztviselők, a segítő családtagok, illetve a művezetők és előmunkások közé. A többiek munkások, segédmunkások tanoncok voltak. A vállalatok - 854 - tulajdonosai közül 61,2% segéd nélkül dolgozott, 3-20 segéddel 190-en dolgoztak. Ha minden ilyen műhelynek és üzemnek külön tulajdonosa lett volna, a vállalkozók 22,2%-át tették volna ki. Ez az érték az összes kereső 2%-át jelenti. 1900-ban 20-nál több alkalmazottat mindössze három vállalat foglalkoztatott.9 Korábban hangsúlyoztuk, hogy a foglalkoztatási kategóriák nem azonosíthatóak a polgári státussal, mégis teszünk egy kísérletet arra, hogy a foglalkoztatási adatok alapján megpróbáljuk megállapítani, vajon a város társadalmának hány százaléka tartozhatott abba a kategóriába, amely elvileg polgárnak tekinthető. A közszolgálatban és a szabadfoglalkozású értelmiségi pályákon a keresők 5,7%-a dolgozott, a kereskedelemben, hiteléletben 3,2%, a közlekedésben 1,3%, 1% tartozott az ipari segédszemélyzet felső rétegéhez. Egy-két segéddel dolgozott 225 vállalat, vagyis a keresők 2,4%-a, 3-20 segéddel pedig a keresők 2%-a. Ha számolunk azzal, hogy a közigazgatási alkalmazottak között ott voltak az altisztek, a kereskedők között pedig a segédek és inasok, úgy kalkulálhatunk, a város lakosságának 9-10%-a tartozott abba a rétegbe, amely elvileg rendelkezhetett azzal a vagyoni, képzettségi tőkével és kapcsolatrendszerrel, amely alapján a polgári rétegbe sorolhatjuk. Ha a korábban említett „normákat és formákat” tekintjük kritériumnak, bizonyosan csekélyebb a polgárság részaránya. 8 A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása I. rész : A népesség főbb adatai. Bp., 1912. 826. 9 A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása II. rész : A népesség foglalkozása közsé- genkint. Bp., 1904. 556-557. 27
