Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
A források elé
A statisztika felől a társadalomtörténet felé lépve, a város társadalmának legaktívabb részét tömörítő köröket szemügyre véve, árnyalhatjuk a népszámlálási adatok alapján kirajzolódó képet. A legrégibb gyulai társaskört, az egy időben Gyulai Körnek is nevezett Kaszinót 1841-ben alapították. Ez a kör tömörítette a vármegyei elitet: a megyei tisztviselőket, az olyan tekintélyes polgárcsaládok tagjait, mint amilyen a kötetünkben gyakran szereplő Ladies család volt. Az 1878-as vita anyaga mutatja, hogy ez a kör a segédeket alkalmazó - a Kaszinó nem egy tagjánál tehetősebb - jómódú iparosok előtt zárva maradt. A források alapján egyértelmű, hogy a gátat nem a vagyoni helyzet, hanem a társadalmi státus és a képzettségi tőke jelentette. A Kaszinó és a Polgári Kör egyesülését ellenző vitacikk szerzője írása végén nagyon világosan fogalmazott: nem lesz közeledés, „... míg az anyagi vagyont a szellemmel egy tőkének tekinteni hajthatatlanságunkból nem engedünk, s pénzzel akarunk helyet küzdeni magunknak abban a társadalmi körben, melybe egyetlen út vezet, s ez a »mívelődés«”.10 A vitacikkben leírtak mindenben megfeleltek a valóságnak: a Polgári Körben otthonos jómódú iparos - akivel a Kaszinó tagja nem akart egy társaságba járni - jogvégzett fia a Kaszinónak teljes jogú tagja lehetett. S befogadták a máshonnan érkezett, törvényszékre kinevezett bírót vagy magasabb rangú tisztviselőt is, függetlenül attól, hogy milyen házban ringatták bölcsőjüket. Etnikai és felekezeti irányban sem volt zárt a Kaszinó: a kötetünkben közölt 1905- ös közgyűlési beszámolóban olvashatjuk, hogy a kör ügyészévé dr. Kóhn Mórt, egy tisztes, gyulai izraelita kereskedő ügyvéd fiát választották. A titkos szavazással megválasztott választmányban pedig ott találjuk Rezei Szilviuszt, a kedélyéről ismert román tanfelügyelőt.11 Természetesen a Kóhn Mór és Rezei Szilviusz által képviselt csoportok a Kaszinóban kisebbségben voltak, s náluk alaposabban megvizsgálták a tarisznyában lévő kapcsolati és műveltségi tőkét. A lényeg azonban az, hogy a Kaszinó sem felekezeti, sem etnikai téren nem volt zárt. 1900-ban 153 tagja volt a patinás egyesületnek.12 A Polgári Kör 1861-ben, a politikai olvadás idején alakult: ez az 1870-es évektől különösen aktív egyesület a városi tisztviselőknek, módos iparosoknak, szabadfoglalkozású értelmiségieknek adott otthont. Ez az egyesület is nyitott volt felekezeti és etnikai téren is, a későbbiekben a kortársak úgy emlékeztek rá, mint a társadalmi demokrácia mintapéldájára. Oláh György kötetünkben közölt házavató beszéde jól mutatja, hogy a kör véleményformálói nagyon is határozottan és világosan megfogalmazták társadalmi céljaikat. A püspöktörténész Horváth Mihály gondolataira alapozott kisvárosi polgári manifesztum párját ritkítja.13 Hangsúlyoznunk kell, hogy a polgári identitást a legkiérleltebb és leghatározottabb módon megfogalmazó dokumentum szerzője egyúttal a vármegyei elitnek is meghatározó tagja. 1900-ban 160 tagot tartottak nyilván, korábban, de a későbbiekben is, a közgyűléseken 250 körüli taglétszámról esett szó. A Kaszinó és a Polgári Kör volt a két mintaadó társadalmi szervezet, példájukat követve alakultak meg a kiegyezés után a településrészi olvasókörök: az Újvárosi, a Nagymagyarvárosi és a Németvárosi 10 T.-r.: Ki hát a »polgár« Gyulán?! Békési Lapok, 1878. febr. 3. L. 1/3. sz. dokumentum. 11 A Gyulai Kaszinó 1905. évi közgyűlése. Békés, 1905. márc. 5. L. 174/3. sz. dokumentum. 12 Gyulai székhelyű egyletek, kaszinók, takarékpénztárak, körök, pénzintézetek kimutatása (Gyula, 1900.). L. 172. sz. dokumentum. 13 Oláh György ünnepi beszéde a Polgári Kör új székházának megnyitásakor (Gyula, 1878. júl. 28.) L. 1/7. sz. dokumentum. A gyulai Polgári Körről bővebben: Erdész Adám: Kisvárosi polgárok. In: Uő.: Emberek és folyamatok a történelemben. Békéscsaba, 2003. 70-76. 28
