Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
A források elé
A magyarokhoz és a németekhez románok csatlakoztak, az utóbbiak többsége a vár környékén települt le. A lakosság felekezeti összetétele az 1800-as évek közepétől tovább színesedet: a Harruckern-uradalommal ellentétben a szomszédos gyulavá- ri-kétegyházi uradalom tulajdonosa korábban is megengedte községeiben a zsidók letelepedését, s gyulaváriban népes zsidó közösség alakult ki. E hitközség tagjainak többsége 1840-től, miután a törvényi akadályok elhárultak, áttelepült Gyulára. A város korábbi történetéből ki kell emelnünk még néhány, témánk szempontjából nagyon fontos mozzanatot. A legelső fontos tényező a város megyeszékhely volta: a megyei adminisztráció a XVIII-XIX. század időszakában folyamatosan gyarapodott. 1848-ban a vármegyei adminisztrációt 92 fő alkotta, ha levonjuk a szolgaszemélyzet számát, 30 tisztviselőt és 15 szaktisztviselőt találunk a megyei igazgatási apparátusban.6 Egyik, kötetünkbe válogatott írásban is olvashatunk arról, hogy Békés megyében alacsony volt a nemesek száma,7 ebből adódóan a vármegye irányításában kulcsszerepet játszó intézményben már a XIX. század első felében is szerepet kaptak nagy képzettségi tőkével bíró honoráciorok. A mérnöki, orvosi posztot többnyire honoráciorok töltötték be, akadt köztük olyan, aki valóságos mérnökdinasztia megalapítója lett. E családok — például a Bodoki família - a vármegyei elit szerves részei voltak, ugyanakkor a maguk karrierjét szakképzettségüknek, folyamatos szakmai teljesítményüknek, a maguk polgári erényeinek köszönhették. A vármegyei elit a XIX. század későbbi időszakában sem zárult le a képzettségük révén felemelkedő polgári származású emberek előtt. A dualizmus időszakában a megye egyik legtehetségesebb alispánja, aki rövid ideig a főispáni posztot is betöltötte, egy békéscsabai szíjgyártómester fia volt. A közölt forrásokban többször szerepel Oláh György vármegyei főjegyző neve, ő egy jómódú gyulai asztalosmester fiaként látta meg a napvilágot. Ugyanerre, a megyei hierarchiában magasnak számító posztra emelkedett Márki Lajos, a sarkadi Almásy-uradalom tiszttartójának fia. Mellesleg ő egyike volt azoknak, akik beházasodtak a vármegyét irányító családok egyikébe. Gyula megyeszékhely voltának köszönhetően e városba koncentrálódtak a legfontosabb igazgatási, jogszolgáltatási, egészségügyi intézmények: a megyei kórház, később a tüdőszanatórium, a törvényszék, a pénzügyigazgatóság, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezek az intézmények további magasan kvalifikált értelmiségi státusú gyulaiaknak adtak munkát, vagy máshonnan vonzottak ide ilyen embereket. Egyúttal ez a tisztviselői réteg gyarapította a szolgáltató szektor piacát is. Gyula azon túlmenően, hogy megyeszékhely volt, 1873-ban rendezett tanácsú várossá alakult. Korszakunkban Békés megyében Gyula volt az egyetlen rendezett tanácsú város. A magasabb közigazgatási státus önmagában a polgárosodás előrehaladottabb voltára utalt, e városok nem tartoztak főszolgabírói felügyelet alá és differenciáltabb közigazgatással rendelkeztek. A rendezett tanácsú városok és nagyközségek között a helyi hatalom megoszlását illetően is döntő különbség volt: a nagyközségekben a bírót „a választó közönség”, vagyis minden saját vagyonnal, jövedelemmel rendelkező lakos választotta meg, a rendezett tanácsú városok polgármesterét ezzel szemben a képviselő-testület. Az alföldi nagyközségekben a birtokos parasztság szava döntött, a rendezett tanácsú városokban - az akkori helyi terminológiát használva - az „intelligencia” bírt nagyobb befolyással. A korabeli 6 Héjjá Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715-1848. Gyula, 2009. 22. 7 Gentry Békés megyében. Békés, 1884. dec. 7. és dec. 21. L. 2. sz. dokumentum. 26
