Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
Szerelem, házasság, szerződés
va. Nábráczky Lajos is nősül; a Donde egyik unokahúgát (Iucze lány) jegyezte el magának.16 jan. 18. Hűgeltől 50 példányt kaptam Az oroszok hazánk történetében című könyvecskémből.17 Nagy részét szétküldöttem. Este Lacinak szóba hoztam a névjegy ügyét; még nem hallott róla, s azt jövendölte (minthogy azt mondta: „emlékezzem rá...”, ide is jegyzem), hogy házasságom nem lehet szerencsés Juliskával (saját húgával!), mert az isten nem hagyhatja bosz- szulatlanul azt, amit Fjarkas] Irénnel tettem... S ez emlékeztetett kötelességemre; mert felőle még nem szóltam Juliskának. Azonnal leültem, s írtam egy nem kevesebb mint 12 oldalra terjedő levelet Juliskának, ki nagyjából úgyis ösmeri ez esetet; mindamellett, hogy soha egy szóval sem érintette, s elmondtam neki e részben mindent. S utalva a tegnapi „tréfa” lehető rossz következményeire, komolyan felszólítottam, nyilatkozzék, akar-e ezen vallomás után feleségem lenni, s megengedi-e, hogy azonnal megkéressem. Holnapra kértem a választ. Itt állunk a „vagy-vagy”- nál. A betegség is hozzájárulván, úgy kerülhet sorja, hogy abból a téntából, melyet ma új asztalterítőmre borítottam, a maradék nagyon is sok lesz e napló folytatására. jan. 19. Sváby szörnyű desperált képpel látogatott meg; azt hitte, hogy esetleg szétrontotta viszonyunkat és resteilte a dolgot, hogy „öreg létére” effélébe avatkozott. Különben az, mitől leginkább tartottam, s mi leginkább bosszantott az egészben, hogy ti. a város nyelvére veszi esetünket, fölösleges aggodalomnak bizonyult be; mert Juliskán és Svábyn kívül mindössze is csak Spitkóné, Reichenhaller - mint tréfa kandidátus előmozdítói - s én kaptam a kérdéses névjegyet, melyet - talán jómagámat kivéve - mindenki megsemmisített. Juliska délben küldte el válaszát, s ez előre is minden jóval biztatott, mert borítékán így címezte: „Az én kedves Sándoromnak.” „Kedves Sándorom! - írja. - Ha én azt tudtam volna, hogy az a tréfa téged annyira elkeserít, nem tudom, mennyiért nem tettem volna meg; de azt hittem, hogy legfeljebb egy jót fogsz rajta nevetni, azután vége lesz az egésznek. Hanem, úgy látszik, az ellenkezője történt, ami nekem annál is inkább rosszulesik, mert semmi szándékom nem volt, különösen téged, sem keseríteni, sem pedig nevetségessé tenni. Annál is inkább nem, mert én mindjárt az első nyilatkozatod után el voltam határozva, hogyha férjhez megyek, senki máshoz nem megyek, csakis az én kedves podegrás barátomhoz; és ha, csak játszani akartam volna veled, akkor nem viselem magamat úgy irányodban, mint ahogy viseltem; azért az énnekem igen rosszulesik, hogy te engem csak egy pillanatig is félreismertél. Tudom, fogod gondolni, ha ez így volt, akkor miért engedtem, hogy az a tréfa megtörténjék? Azért, mert azon napon, mikor Sváby itt volt, és előhozta, hogy jó volna téged tréfálni (azt most meg nem írom, miért), nagyon haragos voltam reád, és nem kellett sok beszéd, hogy beleegyezzem (alkalmasint azt érti, hogy nem titkoltam, főleg a rokonság előtt, milyen szándékkal 16 Kiegészítő beszúrás: „jan. 17. Ma egy nyomtatott névjegyet kaptam, a borítékon Juliska kézírásával. Ennyi volt rajta: »Spilka Julcsa, Sváby Pál jegyesek.« - Én is névjegyen válaszoltam. Ennyit: »Gratulálok.« Effajta jegyet többen kaptak. Lesz tehát miről beszélnie a városnak! Tessék, 2-szer írok egy dolgot! Nagy nyugalom jele.” 17 Az oroszok hazánk történetében. Nagyvárad, Hügel nyomda. 94 p. 205
