Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
Szerelem, házasság, szerződés
viseltetem iránta);18 később azonban jobban meggondoltam a dolgot és megbántam heveskedésemet; de már késő volt, és a büszkeségem nem engedte, hogy Svábynak izenjek, hogy hagyja abba az egész komédiát; na, meg én bíztam benned, hogy nem fogod a dolog komoly oldalát tekinteni. De most már, azt hiszem, elég erről ennyi; térjünk át arra a kérdésre, megengedem-e, hogy atyámtól kezemet megkérjed. Azt most halasszuk addig, míg annyira egészséges leszesz, hogy kijöhetsz a szobából, mert még előbb személyesen akarok veled beszélni. Most ismét gondolod: ha akarok valamit, miért nem írom meg? ... de, tudja Isten, nem szeretek mindent papírra tenni. (Ez tegnapi levelem tulajdonképpeni tárgyára vonatkozik.) Azért csak vigyázz magadra, hogy mentül előbb kijöhess; de valahogy szombathoz egy hétnél előbb ne (akkor lesz éppen két hete, hogy felkeltél), mert csakugyan végrehajtom azt, amit az első levelemben ígértem. (Hogy ti. „eldönget”.) - Igaz, megérdemelnéd, hogy ne feleljek semmit: miért írtad azt a levelet tegnap este és nem reggel? Egész éjjel nem aludtam miatta, és most oly zöld vagyok, hogy még rajtad is túlteszek a zöldségben; de az még nem elég! hanem a fejem oly kábult, mint aki legalább három napig mulatott; azért most többet nem ír, pedig sok mondanivalója volna hozzád mindig hű és szerető Júliádnak.” Milyen érthetetlennek találom most tegnapi naplóm befejező sorait! - Ez a büszke szépség nem vonakodik mentségeit elmondani, hol némileg őt lehetett vádolni, s bocsánatot nyújt ott, hol a hiba az enyém! - Estefelé azonban természetesen mindjárt föléledt régi jókedvemet csaknem elrontotta az a körülmény, hogy meglátogatván Laci bácsi, Lujza és férje, unisono Fjarkas] Irént kezdték nekem nőül „kommendálni”, azon szerencsétlen apropóból, hogy én - fölemlítve nekik, miszerént Lajos elveszi T[erényi] Jolánt - azt mondtam, hogy valamivel több, mint egy év előtt Lajos még erősen ajánlgatta nekem - mostani jegyesét. - Mivel eddig F[arkas] Irént előttem szóba sem hozták, az egészet kicsinált dolognak vettem eleimén, mert azt hittem, hogy így akarják értésemre adni, mennyire nem helyeselnék Juliskával való házasságomat, s ez esetben ismét Lujzára kellett gyanakodnom, hogy ő beszélt valamit a budapesti viszonyról az öregúrnak; azonban utólag mégis inkább egy odavetett észrevételnek voltam hajlandó tulajdonítani az egészet, melynek mélyebb jelentősége talán nincs. [...] jan. 31. Megtudtam Juliska születésének idejét. Nem felejtem ugyan el; de mégiscsak ide jegyzem ezt a kedves dátumot: Arad, 1858. június 4. Tehát 5 év, 2 hónap és 1 hét van köztünk. [...] febr. 12. Juliska sokszor gondol ki számomra valami kedveset. Ma pl. legújabb két arcképét e sor kíséretében küldte el: „Személyes látogatás helyett.” Bizony, többet is érne az a két doktor minden eddigi és jövendőbeli látogatásánál! [...] febr. 14. Egész nap a „Reumás lant” összeállításával, kipingálásával stb. vesződtem. Egy vad vers az, ellátva nagyorrú arcképemmel, melynek nagyszerű hivatása, hogy holnap mint névnapi ajándék keljen útra - Juliska számára. [...] 18 Beszúrás: „Nem, h[a]n[em] mert azt beszélték, h[ogy] én holmi »rábeszéléseknek« engedve akarom őt nőül venni.” 206
