Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
már Mátyás elvtárs [sál], [a] pártbizottság titkárával beszélt a fegyverek beadásáról. Vádlott odaérve megkérdezte Mátyás elvtárstól, hogy van-e fegyverük. Mátyás elvtárs azon válaszára, hogy van, és fent vannak az irodában, vádlott elővette szolgálati pisztolyát, és utasította Mátyás elvtársat a fegyverek leadására. így felhaladtak az irodahelyiségbe, ahol Mátyás elvtárs a fegyvereket átadta, melyeket vádlott beszállított a honvédséghez.1 Vádlott 1956. október 29-én Szarvas községben járt, majd megjelent a rendőrőrsön, ahol Gulyás r. hdgy.-t utasította, hogy mindenkitől, még a pártfunkcionáriusoktól is szedje össze a fegyvereket, kivéve a honvédséget. Gulyás r. hadnagy közölte vádlottal, hogy a pártfunkcionáriusoknál jogszerűen van a fegyver, mire vádlott kijelentette, hogy attól függetlenül össze kell szedni a fegyvert. Utasította arra is, hogy az összeszedett fegyvereket adja át a „nemzetőr- ség”-nek. További beszélgetését Szarvas [helyesen: Szarvasi] Györggyel, a „forradalmi bizottság” elnökével folytatta, akinek eldicsekedett, hogy Orosházán a pártbizottság már le van fegyverezve, valamint azzal is, hogy már 8 helyen megszervezte a forradalmat. 1956. október 30-án vádlott utasítást kapott, hogy menjen Tótkomlósra, az ott lévő zavargások megszüntetésére. Ugyanis ezen [a] napon Tótkomlóson tüntetés volt. Ezen alkalommal gépkocsival magával vitt 3 fő - általa ismeretlen - diákot, kik röpcédulát vittek magukkal, mely röpcédulán a már ismert 16 pontból álló követelés szerepelt. Tótkomlósra érve, a gépkocsiról a már fentebb említett röpcédulát úgy vádlott, mint a gépkocsin lévő diákok a már akkor szétszéledező tömeg között szétszórták. Ennek hatására a tüntető tömeg visszatért a község főterére, ahol vádlott gépkocsijával megállt, majd felkérték, hogy mondja el, mi újság van Orosházán. Vádlott ekkor felállt a gépkocsi motorháza tetejére s onnét beszédet mondott a már újból összegyűlt tüntető tömegnek. Beszédében hangsúlyozta, hogy senkit bántalmazni nem szabad, továbbá, hogy tartózkodni kell mindenkinek a rombolástól. Elmondotta azt is, hogy Orosházán a rendőrség és a pártfunkcionáriusok már le vannak fegyverezve, hangsúlyozta, hogy a hatalom a mi kezünkben van, és nem kell félniük, mert az orosházi tüzérek meg fogják őket védeni. Ennek hatására a tömeg megindult az első világháborúban elesett hősök emlékművének megkoszorúzására, majd annak megtörténte után többen kiabáltak, hogy a szovjet emlékművet le kell dönteni. Ezt meghallva, vádlott a szovjet emlékmű körül csoportosuló tömeghez ment, majd felállt az emlékmű talapzatára és szintén beszédet mondott. Beszédében a szovjet emlékmű ledöntését előbb nem találta helyesnek, de mivel a tömeg az emlékmű ledöntését követelte, így a vádlott kijelentette: „Elát döntsék akkor le”. Ezt követően vádlott onnét eltávozott, a tömeg pedig megkezdte a szovjet emlékmű ledöntését, melyet végül is vontatóval döntöttek le. [így.] A már ekkor felbőszült tömeg egy része a pártszékház felé ment és néhány személy oda behatolt, majd különböző könyveket és egyéb tárgyakat dobáltak ki az ablakon. Ezt közölték vádlottal, aki odament, s a további rombolást megakadályozta. Ezután vádlott a rendőrőrsre ment, s ott, mint az orosházi „forradalmi bizottság” parancsnokaként mutatkozott be, majd felszólította az őrs személyi állományát, hogy Nagy Imrére, illetve a „forradalmi bizottság”-ra le kell tenniük az esküt. Mivel közölték vele, hogy az esküt még nem tették le, és nem is fogják letenni, vádlott mondotta, hogy ezen esetben be kell menni Orosházára, s aki nem teszi 134
