Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
feloszlatta, Orosházán is megszüntette a központi munkástanács a működését, vádlottak egyike sem vett tovább részt semmiféle tevékenységben. [...] [...] Az enyhítő és pozitívumként értékelendő körülményekre figyelemmel a fellebbezési bíróság az elsőbírói ítéletnek Nagy Lajos, Diószegi Pál, dr. Balázs Ambrus és dr. Papp Károly vádlottak büntetéséről rendelkező részét megváltoztatta, s a vagyonelkobzás, s dr. Papp Károly vádlottnál az egyes jogoktól való eltiltás érintetlenül hagyása mellett, Diószegi Pál II. r. és dr. Papp Károly VII. r. vádlott szabadságvesztés büntetését az előzetes letartóztatásban töltött idővel tejes egészében kitöltöttnek vette. Búza Nándor V. r. vádlott 1951-ben már összeütközésbe került a törvénynyel, mikor is 2 évi börtönre lett elítélve. Az ellenforradalom alatt - habár utasítás folytán is - de részt vett a Kunos Piroska és Elekes Ferenc törvénytelen letartóztatásában és bekísérésében. Cselekménye tehát súlyosabb megítélés alá esik. Az enyhítő körülményekre figyelemmel nem túlzott mértékben szabta ki vele szemben a büntetést az elsőbíróság. Annak további enyhítésére törvényes lehetőséget nem látott a fellebbezési bíróság, így e vádlott büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését elutasította. De elutasította a Kardos Ernő VI. r. vádlott enyhítésére irányuló fellebbezését is. E vádlott volt az, aki a rendőrség átállását végrehajtotta. A rendőröket feleskette. Megszövegezte azt a felhívást, mely azután a funkcionáriusok őrizetbe vételére szolgált. E súlyos cselekménye mellett kellően értékelte az elsőbíróság azt a tényt, hogy október 30-a után nem ténykedett, s ennek, valamint a javára mutatkozó egyéb enyhítő körülményeknek a figyelembevételével megfelelő tartamban szabta ki a büntetést vele szemben az elsőbíróság. Annak további enyhítésére törvényes alap nincs. [...] [...] Dr. Buday Ferenc s. k., a tanács elnöke, az aláírásban akadályozott dr. Szalai Richárd szavazóbíró helyett is, dr. Migléczky Jenő s. k. előadó bíró. Másolat, irodavezetői hitelesítéssel és a Legfelsőbb Bíróság pecsétjével. - BéML -B. 202/1957. Nagy Lajos már 1958. január 14-én beterjesztett egy börtönorvosi szakvéleményt, mely szerint szívelégtelenségben és magas vérnyomásban szenvedett (uo.). Valamivel később kérte a Legfelsőbb Bíróság elnökétől szabadlábra helyezését, hiszen már egy évet töltött előzetesben; itt ismét felsorolta pozitív cselekedeteit (uo.). 1958. novemberi ítélete után kérelmezte a végrehajtás halasztását, amit 1959. március 12- ig meg is kapott a megyei bíróságtól (uo.). Újabb, hasonló kérelmét viszont 1959. március 6-án már elutasította a megyei bíróság (uo.). így március 24-én jelentkeznie kellett a gyulai börtönben. A bíróság jelezte: orvosi ellátásra a börtönben is van lehetőség, s Nagy Lajos végleges gyógyulására nincs remény. 1959. április 14-én viszont ítéletének időtartamát megfelezték - a részleges közkegyelemről szóló 1959. évi 12. tvr. alapján. (MK 1959. 35. sz., 231.) így kiszabadult, mivel az előzetesben már letöltött idejével büntetése kitöltöttnek minősült (uo.). A „felezésnél” az is szerepet játszhatott, hogy Nagy Lajos kérvényei mellett segítségért fordult „régi elvtársaihoz”: Dumitrás Mihályhoz és dr. Vági Mihályhoz, az orosházi járásbíróság elnökéhez. 125
