Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
Diószegi Pál II. r. és dr. Papp Károly VII. r. vádlott büntetését az előzetes letartóztatásban töltött idővel teljes egészében kitöltöttnek veszi. Dr. Balázs Ambrus III. r. vádlott továbbfolyó előzetes letartóztatását a szabadságvesztés-büntetésbe teljes egészében beszámítja. Trausznitz Ferenc IV. r. vádlott előzetes letartóztatását az ügyben hozandó érdemi határozatig fenntartja. Egyebekben a fellebbezéseket elutasítja. [...] [...] Trausznitz Ferenc IV. r. vádlott és védője eljárási szabálysértés miatt azért, mert az elsőbíróság az elmeállapot megvizsgálására csak egy orvost rendelt ki s hallgatott meg, s idevonatkozóan a bizonyítás elutasítása miatt, a tényállás helytelen megállapítása, a büntetés súlyos volta miatt. [...] [...] Az elsőbíróság B. 202/1957-14. számú, 1957. május 23-án készült jegyzőkönyvéhez csatolt orvosi igazolvány tanúsága szerint Trausznitz Ferenc IV. r. vádlott 1952. és 1953. években súlyos idegbajjal állott orvosi gyógykezelés alatt, fél éven keresztül ülőideg-gyulladása is volt. Betegsége 70%-os munka- képtelenséggel járt. Jelen bűnügyben történt kihallgatása során önmagát olyan súlyos kijelentés megtételével vádolta, mely kijelentés megtörténtét Kovács György és Lovas István tanúk megcáfolták. Mint e vádlott vallotta, az 1956. november 4-én elhangzott Nagy Imre- féle rádióbeszéd miatt nagyon ideges volt, s ennek hatása alatt tette meg a nagyszénási rendőrőrsön kijelentéseit. [...] [...] Kétségtelen, hogy Nagy Lajos I. r. vádlott mint a forradalmi bizottság, majd a munkástanács elnöke sokrétű tevékenységet fejtett ki s végeredményben ő volt a felelős. Nem védekezhet azzal, hogy a tanács egyes tagjai az ő tudta nélkül s az ő távollétében, de az ő neve alatt intézkedtek. Az őrizetbe vételt rendelő felhívást is ő írta alá, ha azok névre nem is voltak kiállítva, mégis ő volt felelős annál is inkább, mert a letartóztatásokról tudomással bírt, s annak megszüntetése iránt nem intézkedett. November 4-e után is tevékenykedett éppen úgy, mint Diószegi Pál, dr. Balázs Ambrus, dr. Papp Károly és Búza Nándor vádlottak. Egyedül Kardos Ernő VI. r. vádlott nem ténykedett október 30-a után, amikor is a társparancsnokságot átadta dr. Györgyi Antalnak; dr. Balázs Ambrus mint legképzettebb volt a szellemi irányítója, értelmi szervezője a forradalmi bizottságnak, majd a munkástanácsnak. Vádlottak mindenike elég sokrétű, s különösen az ellenforradalmi időben, nagy társadalmi veszélyességet jelentő tevékenységet fejtett ki. Azonban sokrétű tevékenységük mellett javukra értékelendő ténykedések is vannak, melyeket az elsőbíróság is - ha nem is kellőképpen - figyelembe vett. Nagy Lajos minden igyekezetével a forrófejű fiatalságot fékezte, s az indulatokat levezette. Azon volt, hogy a szovjet csapatokkal való összetűzést megakadályozza. A szovjet csapatokat elsőként üdvözölte és fogadta. Dr. Balázs Ambrus ellenezte, hogy illetéktelen személyek kezébe fegyverek kerüljenek. Ellenezte, hogy az akkor védőőrizetnek nevezett letartóztatottakat megszégyenítően a börtönbe szállítsák át a laktanyából. Ellene volt a dr. Kereszty járási ügyész minden további nélkül való elbocsátásának. Kardos Ernő, amikor látta a fejleményeket, október 30-án megszüntette tevékenységét. December 10-én pedig, amikor a kormány a központi munkástanácsokat 124
