Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)

Dokumentumok

[így] esetében helyesen állapította meg. Nem kifogásolja az ügyészség a cselekmények törvényi minősítését sem.

A megyei bíróság azonban a tényállás helyes megállapítása és a kifogástalan törvényi minősítés mellett ennek az Orosházán lezajlott mozgalomnak nem tulajdonított olyan jelentőséget, amilyet annak helyesen tulajdonítani kell. Nem úgy szemlélte a megyei bíróság az Orosházán lezajlott eseményeket, mint az országos ellenforradalmi mozgalom szerves részét, nem úgy értékelte az egyes vádlottak cselekményét, mint akik az országos ellenforradalmi célkitűzéseket magukévá tették, és ennek következetes megvalósítása érdekében követték el bűncselekményeiket. Pedig, ha következetesen vizsgáljuk az orosházi októberi eseményeket, akkor más megállapításra nem is juthatunk. Vádlottak Orosházán a kommunisták félreállításával, a rendőrség lefegyverzésével átvették a vezetést.1

Mi volt a vádlottak, mint a városi forradalmi tanács, illetve munkástanács tagjainak célkitűzése?

Erre félreérthetetlen válaszokat adtak vádlottak felszólalásaik alkalmával és kifejtett tevékenységeikkel. Minden hatalmat a forradalmi tanácsok kezébe tenni le, harcolni a párt ellen minden erővel (a kommunisták „védőőrizetbe” vételével a tömegeket kivonni volt vezetőik befolyása alól)2, a Kádár-kormányt el nem ismerni és a központi munkástanácsnak megteremtése után a hatalomnak ennek kezébe adása volt a törekvésük. [így.]

A forradalmi tanács a volt funkcionáriusokban nem bízott. Minden jelentős helyre saját embereit állította. Pl. VI. r. Kardos Ernőt a rendőrség társparancsnokául, VII. r. dr. Papp Károlyt, mint volt közigazgatási szakembert, mintegy a vb-titkári teendőkkel ruházta fel. [így.]

A postát ellenőrzés alá helyezték, a funkcionáriusok egész sorát váltották le, telefonjaikat kikapcsoltatták. Amikor már a forradalmi tanács nem működhetett, megalakították a központi munkástanácsot.

III. r. dr. Balázs Ambrus nem véletlenül kívánja a „párttól, mindenkitől független” paraszti érdekvédelmi szövetséget. Ez a lépés nyilvánvalóan nem a dolgozó osztályok összefogását szolgálta volna, hanem munkás-paraszt ellentétet hozott volna létre.

Vádlottak célja tehát a tanácsok, a párt széjjelrombolása, a munkás-paraszt szövetség megbontása, és a „tiszta demokrácia” megteremtése volt. [...]

[...] Figyelemre méltó, hogy vádlottak tevékenysége áthúzódik 1956. november 4-e utáni időre is.

A III. r. dr. Balázs Ambrus vádlott működése inkább december elejére esik. Hiszen december 4-én az orosházi központi munkástanács vezetőségébe került. Ebben a minőségében fejtegeti: „Mi politikai szerv vagyunk. Nem apró- cseprő ügyekkel foglalkozunk...”.

Vádlott felelősségre vonása alkalmával úgy védekezik, hogy inkább szemlélője és rögzítője volt az eseményeknek. A házkutatás alkalmával megtalált gyalázkodó röplapok is gyűjtőszenvedélye miatt kerültek csupán hozzá.

IV. r. Trausznitz Ferenc vádlott is még november 7-én Békéscsabán ülésezik, november 16-án a Kádár-kormány ellen a lehető legdurvább módon intéz támadást, december 4-én az orosházi központi munkástanács agilis tagja lesz, a december 7-i orosházi néma tüntetés egyik szervezője.

V. r. Búza Nándor tevékenysége is áthúzódik a november 4-e utáni idő121