Kereskényiné Cseh Edit: Források a Békés megyei cigányság történetéhez. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból 1768-1987 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 24. (Gyula, 2008)

DOKUMENTUMOK

Az összes foglalkoztatottakhoz viszonyítva a mezőgazdasági üzemekben 31,9%, az iparban 31,7%, az építőiparban 18,1% a foglalkoztatottak aránya. A vizsgált munkahelyeken az állandó munkaviszonnyal rendelkező férfiakból (1351 fő) csak 144 főnek (10,6%) van szakképzettsége. Az állandó munkaviszonnyal rendelkező nők esetében ez az arány még rosszabb, mivel 30 főnek (3,7%) van szakképzettsége. A cigány dolgozók többsége rendszeresen jár a munkahelyére, betartja a munkarendet, igyekszik beilleszkedni a munkahelyi kollektívába. Megállapítható, hogy a munkáltatók egyre inkább gondoskodnak a társadalmi felemelkedésükről, biztosítják a szakmai képzést, tanulást, segítik lakáshelyzetük megoldását, bár még mindig csak kevesen igénylik ezt a lehetőséget. Keresetük, besorolásuk azonos a hasonló munkakörben foglalkoztatott nem cigány dolgozókéval. A Békési Kosárfonó Vállalatnál és Háziipari Szövetkezetben keresetük 1500-1700 Ft, több helyen az ÁFÉSZ-ek a felvásárlásnál foglalkoztatnak cigányokat, havi 1800 Ft keresettel. A szeghalmi autógyárban a cigány dolgozók átlagkeresete 2200 Ft, egy részük betanított forgácsoló munkakörben dolgozik. A mezőgazdasági üzemek az alkalmi munkáért naponta 80-150 Ft-ot fizetnek, de nem ritka eset, hogy napi 300 Ft-os kereseti lehetőség is van. A nagy családok miatt az egy főre eső jövedelem általában sokkal alacsonyabb a nem cigány családokénál. 2. Település és lakásviszony Megyénkben az erősen bomlóban lévő cigánytelepek a települések szélén, vagy attól távolabb, többnyire egészségtelen, mély fekvésű területen vannak. A még meglévő épületek állaga igen rossz, többségük putri jellegű. A telepeken még 335 egészségtelen építmény van. A telepek egy részénél van csak megoldva az alapvető ivóvíz és villanyellátás, egyes telepekre járda sem vezet. Jelenleg még a telepeken él 1376 fő. Az eltelt időszak eredményeként a telepek a felszámolás különböző stádiumába értek, s a tanácsok törekvése a telepek mielőbbi, teljes felszámolására egyre hatékonyabbá válik. A II. ötéves terv utolsó esztendejének, s a III., IV és az V ötéves terv időszakának számszerű adatai is tükrözik (3. és 6. sz. melléklet) a telepfelszámolás ütemének felgyorsulását. A bekövetkezett építőanyag árváltozások következtében - különösen 1972től - a telepi lakosok részéről befizetendő 10% összege jelentősen megnőtt. (A korábbi 5-10 000 Ft-ról 20-40 000 Ft-ra.) Ezt az összeget még az utóbbi időben egyre gyakoribb és jelentősebb munkahelyi és helyi tanácsi segítség révén sem tudták (tudják) a cigány lakosok biztosítani, így az elmúlt évek során a keret mintegy 80-95%-a vásárlás útján került felhasználásra. Segítette a telepfelszámolást a belvizes újjáépítési akcióban való részvétel (300 lakás) és az állami lakásjuttatás (74 lakás). Amíg a telepi lakosok telepről való kiválása az első időben igen nehéz volt, addig ma már helyi tanácsainkra a még telepen élők részéről igen nagy nyomás nehezedik a jobb, kulturáltabb lakáskörülmény mielőbbi megteremtése érdekében.