Kereskényiné Cseh Edit: Források a Békés megyei cigányság történetéhez. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból 1768-1987 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 24. (Gyula, 2008)
A Békés megyei cigányság történetéről (Erdész Ádám)
pontból lenne érdekes, hogy vajon mi rejlett a többször fenyített, varázslónak minősített házaspár tevékenysége mögött. A magyargyulaiak között is feltűnnek az első „oskolások". Lakásviszonyaik szerint vannak közöttük házas zsellérek, de a többség hazátlan zsellér. A a cigány lakosok zöme jó viseletűnek minősíttetett, de akadtak kóborgók, részegesek, garázdák. Tíz évvel később a magyargyulai cigányok összeírásában 225 fő szerepelt, a családfők* és felnőtt fiaik közül (56 személy) 45% zenész volt, 23% kovácsként, 13% kolompárként szerezte jövedelmét. 14 A „paraszt" bejegyzés két személy neve mellett szerepelt. A zenészekkel a kiemelkedő történelmi pillanatokban is számoltak: 1848-ban a megye a muzsikusokat kötelezte, hogy kísérjék el Békés nemzetőreit táborozásaikra. 1838-ban Orosházán 122 cigány lakost írtak össze. 15 Mint Békéscsabán, 1768-hoz képest háromszoros a létszám emelkedése. Ebben az összeírásban nincsenek külön, származási helyre utaló bejegyzések, viszont a táblázat alatt olvashatunk egy érdekes mondatot: „Az itteni összve írásba foglalt cigányoknak Orosházán történt letelepedések valóságos ideje nem tudatik, hanem gyanítani lehet, hogy 1768. év körül t[ekintete]s Arad megyéből szivárogtak által." 16 A Mária Terézia idején született felmérésből tudjuk, hogy az említett évben már 41-en Orosházán laktak. Az Erdély felől való betelepedés egybevág más forrásokból szerzett ismereteinkkel. Ugyanakkor az, hogy az eredet az összeírok szeme előtt ködbe veszett, arra utal, hogy az orosházi közösség zártabb volt, s ekkor kívülről nem gyarapodott. Erre utalnak az ismétlődő azonos családnevek is. A foglalkozás szerinti összetétel hasonló a csabaihoz és gyulaihoz: a „hangász"-ok aránya 53%, a kovácsoké 26%, a kolompároké 15. A lakosok 39%-a volt házas zsellér, 61% pedig hazátlan. A község elöljárói a magaviseletre is tettek utalást: „Egyiberánt oly bűnös tettekkel közülük egyik sincs megróva, mely végett büntető tek[intetes] törvényszék ítélete által büntetett volna." 17 E megjegyzésből is arra következtethetünk, hogy az Orosházán élő cigányokhoz ebben az időszakban nemigen csatlakoztak új jövevények, hiszen a konfliktusok leggyakoribbak a frissen betelepültek és a helyi lakosság között voltak. A következő, sajnos elég szűkszavú, orosházi adatsorunk 1865-ből való. 18 27 év alatt a cigányság száma 235 főre emelkedett, ez 92 százalékos növekedést jelent. A névsor arra utal, hogy ebben az időszakban számos új család telepedett meg a községben. A foglalkozási struktúra alig változott: a „hangászok" aránya 58%, a kovácsoké 9%, de mellettük 18% a fúrókészítőké. Újdonság, hogy ebben az összeírásban először bukkan fel két kocsmáros. Az összeírások tanúsága szerint a XVIII. század második felére Békés megye 14 BéMLV A. 101. Magyargyula város tanácsának ir.1352/1847. Az összeírásról bővebben: Dankó Imre: Adalékok a gyulai cigányság életéhez. In: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1962. évi munkájáról. Összeáll, uő.: Gyula, 1962. 13-26. p. 15 BéML Kigyűjtött feudális kori összeírások Ö. 89. L. 16. sz. dokumentum. 16 Uo. 17 Uo. 18 BéMLV B. 329. Orosháza nagyközség ír. b. 1179/1865. L. 21. sz. dokumentum.
