Kereskényiné Cseh Edit: Források a Békés megyei cigányság történetéhez. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból 1768-1987 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 24. (Gyula, 2008)
A Békés megyei cigányság történetéről (Erdész Ádám)
mezővárosainak és községeinek többségében megtelepedett egy-egy kisebbnagyobb cigány közösség. Többségük kézművesként, főként fémipari munkákból tartotta fenn magát és családját. Erre a fajta szaktudásra az újranépesülő településeken szükség is volt. A XIX. század első felére a folyamatos betelepedések következtében a mezővárosokban megháromszorozódott, sőt megnégyszereződött számuk. Egy jó részük továbbra is kézműves munkát végzett, de a nagyobb helyeken igen népes muzsikus csoportok alakultak ki. A felekezetileg vegyes - katolikus, református, görögkeleti - népesség nagyobb konfliktusok nélkül illeszkedett be a békési települések társadalmába. Erről tanúskodnak az összeírások mellett a kisebb helységekről tudósító szolgabírói jelentések is. Szeghalomról például 1865-ben a következő jelentést küldték a főispánnak: „... az e járásban lakozó cigányok, kevésbé kóborgó hajlamuk lévén, kevés kivétellel itteni állandó lakással bírnak, s általában tégla-vályogvetéssel, tapasztassál, zenéléssel foglalkozván, a munkás foglalkozás ilyen nemeiben rendes élelmi keresettel tartják fenn magukat s családjaikat..." 19 A cigány népesség folyamatos gyarapodása mellett feltételezhetünk bizonyos csökkenést is. Az 1768-as összeírásokban szereplő, a lakosokkal egy sorban lakó, állatvagyonnal rendelkező, a jobbágyokkal azonosan adózók többsége valószínűleg felszívódott az egyes települések többségi lakosságába. 1867 után a liberális állam kevesebb figyelmet szentelt a cigányságnak, így forrásaink is megcsappannak. A közigazgatásnak alkalmi és helyi kérdések mellett a vándor cigányok letelepítése okozott gondot. Ez a kérdés a törvényhozásban is felmerült. 20 Mint a közölt dokumentumok mutatják, Békés megye is sürgette a kóborló cigányok letelepítését. Az ez ügyben hozott, az első világháború alatt fokozatosan szigorodó rendelkezéseket a megyében is végrehajtották. Mivel a cigányság nagyobb része rég letelepedett, nagyobb megrázkódtatást jelentő akciókra nem került sor. A népességet korábban nyilvántartó megyei és községi összeíróbiztosok helyét a dualizmus idején a Központi Statisztikai Hivatal vette át. A magyarországi cigányság történetét tárgyaló irodalomban sokoldalúan elemzett 1893-as magyarországi cigány népesség-összeírás szerint a történeti Békés megyének 2510 cigány lakosa volt. Ez a megye össznépességének 1%-át jelentette. Az egykori Csanád megyéből Békés megyéhez csatolt Battonyai és Mezőkovácsházi járásban az 1893 összeírás során 548 fős cigány népességet írtak össze. A két járásban az arány az előzőhöz hasonlóan 1%. Az Arad megyéből Békéshez került Eleki járásban 359 főt (1,3%) regisztráltak. A ma ugyancsak Békés megyéhez tartozó Sarkadon 153 fő (1,86%) volt a cigányság lélekszáma. A történeti Békés megyében ekkor Szarvason 421 (1,73%), Békéscsabán 307 (0,90%), Békésen238 (0,95%),Tótkomlóson210 (2,18%),Mezőberényben 169 (1,36%), Szeghalmon 167 (1,87%), Gyulán 164 (0,82%), Orosházán 159 (0,80%), Endrődön 150 (1,38), Vésztőn 102 (1,35%) fő volt a cigányság létszáma. A 19 BéML IV B. 252. Békés vármegye főispánjának ir. 34/1866. L. 22/a sz. dokumentum. 20 L. A Magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 165-178. p.
