Kereskényiné Cseh Edit: Források a Békés megyei cigányság történetéhez. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból 1768-1987 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 24. (Gyula, 2008)
DOKUMENTUMOK
mel sem kísérhették, hogy ténylegesen dobtak-e kézigránátot. Ezt az álláspontot támasztja alá Magyari III. r. vádlott vallomása is, akinek előadása szerint arra sem tud választ adni, hogy ténylegesen kik és hányan vettek részt a kivégzésben, valamint hogy hányan dobtak kézigránátot, s a kivégzésnél kinek mi volt a tevékenysége. Külön kíván még foglalkozni a bíróság a grófi kastély akkori portásának, Jakucs János tanú vallomásával. E tanú a tárgyaláson és a nyomozás során, a későbbi kihallgatásoknál azt adta elő, hogy Boldizsár I. r. vádlottat éjjel 12 óra tájban engedte vissza a kastélyba, addig a foglyok elhelyezése után távol volt. Ezt pedig onnan tudja, hogy a kaput zárva tartotta, I. r. vádlott csengetett a kapun, és így nyert bebocsátást. Jakucs János tanú első nyomozati kihallgatásakor ettől eltérő vallomást tett, abban a vonatkozásban, hogy a kapu nem volt bezárva. Azt is előadta azonban, hogy az említett éjszakán közben aludt. Kalocsai és Magyar vádlottak határozottan vallották, hogy a kastély kapuja nyitva volt, mégpedig a nagykapu melletti kiskapu, és azon mentek be. E vádlottak vallomása e vonatkozásban annyival is inkább elfogadható volt, mert a nyomozás során előbb a kapu nyitva létére vonatkozóan maga Jakucs tanú is hasonló vallomást tett. De Kalocsai és Magyar vádlottaknak nem is fűződött érdekük ahhoz, hogy valótlant valljanak, hiszen e vallomásuk Boldizsár I. r. vádlott vallomását erősítette meg Jakucs tanúval szemben. Miután így Jakucs tanú vallomása jelentős körülményre nézve aggályosnak mutatkozik, nyilván az idők távlatából a történtekre ma már nem jól emlékezik, a bíróság e tanú vallomását a tényállás megállapításánál figyelembe nem vehette. Egyébként Jakucs tanú vallomását az általa hivatkozott Őré Sándor tanú sem erősítette meg. A tényállás minden részletében való felderítését tehát részben Boldizsár I. r. vádlott hiúsította meg azáltal, hogy különösen a dobozi csendőrőrsön történteket elhallgatta, valamint adós maradt annak feltárásával is, hogy miért éppen a cigány csoportot végezték ki, mikor erre utasításuk egyébként sem volt, a többi személyt pedig életben hagyták. Megnehezítette a teljes tényállás részletes felderítését és megállapítását az a körülmény is, hogy az elmúlt sok évre tekintettel a történések egyes részletei az abban szereplő személyek emlékezetében elhomályosultak. Ebben szerepet játszottak az elszenvedett rendkívüli lelki izgalmak is. Megnehezítette a tényállás felderítését az is, hogy az egyes vádlottak igyekeztek szerepüket kedvező színben feltüntetni, viszont az ügy szereplőinek egy része már előállítható nem volt. A megyei bíróság tehát a bizonyítékok értékelésénél e körülményeket messzemenően figyelembe véve arra szorítkozott, hogy az adott körülmények között felderíthető ténykörülményeket állapítson meg, s tartózkodjon minden olyan megállapítástól, mely kellően megalapozva és alátámasztva nincsen. III. Vádlottak a tényállásban részletezett azon tevékenységükkel, hogy embereket törvénytelenül megkínoztak, s ezenkívül tettesei, illetve I. r. vádlott részese volt emberek törvénytelen kivégzésének, a BHÖ 82. pont e) alpontjában