Kereskényiné Cseh Edit: Források a Békés megyei cigányság történetéhez. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból 1768-1987 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 24. (Gyula, 2008)

DOKUMENTUMOK

Egy alkalommal a kisszobában parancsra egy személyre 6-7 ütést mért. Beis­merte azt is, hogy részt vett a 20 főnyi csoport kivégzésében is. Azzal védeke­zett, hogy parancsra járt el mindkét esetben, és csak közvetlen a kivégzés előtt tudta meg, hogy mi lesz sorsa a 20 főnyi csoport tagjainak. Molnár József IV r. vádlott beismerte, hogy őrsparancsnoka parancsára a kivégzési helyen tartózkodott. Tagadta azonban azt, hogy az emberek tényleges kivégzésében részt vett volna. Védekezése szerint igyekezett a parancs vétele után a kivégzésből magát kivonni, és ezt oly módon csinálta, hogy a temetőcsősznéhez beszólt, ezzel az ürüggyel vált el a kivégzőcsoporttól. így csak akkor érkezett a kivégzőcsoporthoz, amikor azok már puskájukkal a lövések végéhez közeledtek, és két töltényt ő is a levegőbe lőtt, hogy fedje magát pa­rancsnoka előtt. Kézigránátot nem kapott, így azt nem is dobott a kivégzendők­re. Bár hosszabb idő telt el a csősznével való beszélgetés és a sortűz között, ő közvetlenül nyomban nem ment a kivégzőosztaghoz, hanem megállt a csőszné háza mellett, úgy azonban, hogy őt az ablakból a csőszné nem láthatta. Tóth József V. r. vádlott tagadta azt, hogy Sarkadon az emberek verésében részt vett volna. Azt beismerte, hogy az összefogdosásukban részt vett. [...] II. A megyei bíróság a tényállást az alábbi bizonyítékok alapján állapította meg: Az, hogy Boldizsár I. r. vádlott és Tóth V r. vádlott az emberek összeszedé­sében részt vett, megállapítható vádlottak beismerő vallomásán kívül Kozma Tivadar, Kozma Mihály, Gurzó Flórián, Szucsigán János tanúk vallomásából. Nevezettek azt is vallották, hogy akik bent voltak a kisebb teremben, azok mind részt vettek az ütlegelésben. Ungvári Erzsébet és a hivatkozott tanúk azt is val­lották, hogy a foglyokat a nagyobb szobában levő, vagy ott szolgálatot teljesítő csendőrök és katonák rendszeresen bántalmazták. I— III. r. vádlottak és V r. vád­lott beismerték, hogy a kínzások színhelyén tartózkodtak. I. r. vádlott vallott arról is II. r. vádlottal együtt, hogy Tóth V r. vádlott egy alkalommal egy vastag bottal ütött. II. r. vádlott még ezen túlmenően azt is vallotta, hogy ez alkalom­mal V r. vádlott olyan nagyot ütött, hogy a sérült testrészen az ütéstől púp keletkezett. Vallotta nevezett azt is, hogy egy alkalommal látta amikor Boldizsár I. r. vádlott a nagyobb teremben megütött egy embert. Magyar III. r. vádlott azt is vallotta, hogy I. és II. r. vádlottak tartózkodtak kínzás közben a belső kisebb szobában. Mindezekből - e vallomások értékelése alapján - az állapítható meg, hogy I— III. r. vádlottak és V r. vádlott Sarkadon a csendőrlaktanyában folytatott kínzásokban tevékenyen részt vettek több, de ma már közelebbről meg nem határozható számú személy súlyos bántalmazásával. I. r. vádlott védekezése, hogy a bántalmazásban nem vett részt, már csak azért sem fogadható el, mert az adott körülmények között semmivel sem látszik indokoltnak az, hogy csak kíváncsiságból ment be a verés színhelyére, annyival is inkább, mert ott a tanú­vallomásokból kitűnően mindenki részt vett a verésben. A vádlott-társak

Next

/
Oldalképek
Tartalom