Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

hogy IV r. Radóczi András és V r. Lőricz János Gyula város fegyveres testületének felügyelői lettek volna, előadása szerint ők csak összekötők voltak, tagadta, hogy az őrizetbe vételek előzetes letartóztatások lettek volna, vitatta az újságírói feljegyzések

4 valódiságát. Előadta, hogy az ő tudomása szerint a városi tanács végrehajtó bizottsága lemondott, ezért vált szükségessé a forradalmi tanács működése. Nádházi János vádlott ezen védekezése azonban alaptalan. Ami a városi tanács lemondásával kapcsolatos védekezését illeti, ezt maguk a városi tanács végrehajtó bizottságának vezetői - Enyedi G. Sándor vb-elnök, Szabó János vbelnökhelyettes és Kiss János vb-titkár - a bíróság előtt tett tanúvallomásukban egybehangzóan cáfolták meg. Enyedi G. Sándor az ellenforradalmi események kirobbanásakor betegállományban volt, nem is tartózkodott Gyulán, oda csak 1956. október 31-én éjjel érkezett, s másnap reggel nyomban megjelent munkahelyén, amikor is Nádházi János közölte vele, hogy egyelőre nem működhet mint a vb elnöke, s be kell lássa, „hogy ez a mostani helyzet" nem alkalmas erre. Itt tehát lemondásról szó sem volt. De nem mondott le Szabó János elnökhelyettes és Kiss János vb-titkár sem, mert hiszen az október 27. napján megtartott nagygyűlés alkalmával a városi tanács nagytermében tartózkodtak, sőt találkoztak is Nádházi Jánossal, de lemondásukról ekkor sem, de később sem volt szó. Ami az elmondott beszédekkel kapcsolatos védekezést illeti, ezt a legfényesebben maguk a beszédek cáfolják, melyek a forradalmi bizottság lapjánaka Gyulai Hírlapnak - a hasábjain is megjelentek.

5 Ezekből pedig azt a következtetést levonni, hogy azok a szocializmus ügye melletti határozott kiállásról szólottak, nem lehet. De hogy mennyire nem a szocializmus továbbépítésének gondolata vezérelte Nádházi János cselekedeteit, azt legjobban bizonyítja az, hogy a különböző követelésekkel egyetértett. Nemcsak az ellenforradalom első napjaiban értett egyet ezekkel a követelésekkel, hanem még decemberben is, amikor küldöttséggel ment fel Budapestre, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánnyal tárgyaljanak. Az ekkor összeállított követelések is igazolják, hogy a cél a népi demokratikus államrend megdöntése volt. Máskülönben mi célja lett volna a szovjet csapatok kivonása, a „szabad" választások megtartása, [az] ország „semlegessége", a választások külföldi ellenőrzése iránti követeléseknek? [...] [...] A bíróság meghallgatta Igricz Péter, Szilágyi János, Vincze Gyula és Stifter Ferencet, akiket Nádházi János szerint csupán „személyi őrizetbe" vettek. Ezek a tanúk egybehangzóan azt adták elő vallomásukban, hogy az értük kint járt rendőr és nemzetőr azt mondotta neki, hogy a forradalmi tanács nevében le vannak tartóztatva, majd gépkocsira ültették őket és bevitték a rendőrségi fogdába. A délelőtti órákban Lőrincz János V r. vádlott megjelent náluk és „megnyugtatta" őket, hogy őrizetbe vételük csupán személyük biztonságát szolgálja és az nem előzetes letartóztatás. Ennek ellenére ugyanezen napon délután átvitték őket a megyei börtönbe. De előadták ezek a tanúk azt is, hogy ők eddig nyugodtan járkáltak a városban a felvonulások alkalmával, azonban nem hallottak olyan hangokat, mely ellenük irányult volna. Ilyen körülmények között