Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

nem bizonyított az, hogy ezen személyek testi épsége veszélyeztetve lett volna. De ha csupán nevezettek saját érdekében történt az őrizetbe vételük, miért kellett őket a fogdában elhelyezni, nyilván volt a rendőrségen olyan helyiség, amit részükre be tudtak volna rendezni. [...] [...] A bíróság megítélése szerint Nádházi János cselekvőségének elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy Nádházi János a két munkáspárt egyesüléséig a Szociáldemokrata Pártnak volt járási titkára. Ebben a minőségében érte őt az egyesülési kongresszus, amin nem vehetett részt, mert a felső vezetés előtt ismeretes volt a párton belüli jobboldali magatartása. Ezt bizonyítja az egyesülési kongresszusról készített jegyzőkönyv 330. oldalán található alábbi megállapítás: „Nádházi János gyulai lakos, volt járási titkár, Szeder és Szélig szellemében meghiúsított minden olyan próbálkozást, amely a két munkáspárt közötti együttműködést célozta. A fellebbezési bizottság Nádházi Jánost nem tartotta érdemesnek arra, hogy az MDP-nak tagja legyen". [...] [...] Bár Nádházi János csupán 8 általános iskolát végzett, de általános műveltsége elég magas fokú. Az elhangzott beszédei és a tárgyaláson tett vallomásából is ez állapítható meg. Ezenfelül tehetséges szónok is. Az ellenforradalmi eseményekbe teljesen önkéntesen kapcsolódott be, annak célkitűzéseit magáévá tette, nyilván így akart magának elégtételt szerezni a korábbi években rajta esett sérelmek miatt. Vádlott bűnösségét nem menti az a körülmény sem, hogy őt a város lakosai választották meg küldötteik útján és hogy a rend és nyugalom fenntartására törekedett és sikerült is megakadályoznia minden komolyabb erőszakos cselekményt. Azok, akik október 27-én a városi tanácsháza előtt összegyűltek, csak egy kis részét képezték a lakosságnak és főleg olyanok voltak, akik a népi demokratikus államrend megdöntéséért mentek az utcára, részben pedig az általuk megszédített, az ellenforradalom jelszavaitól félrevezetett emberek. Az pedig, hogy vérontás nem történt Gyula városában, nem a vádlottaknak köszönhető, mert hiszen nekik még annyi erejük sem volt, hogy a kommunisták letartóztatását megakadályozzák. Ilyen körülmények között a bíróság megítélése szerint Nádházi János I. r. vádlottnak a tényállásban megállapított cselekményei, a BHÖ 1. pontjának 2. bekezdésébe felvett népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételével elkövetett bűntettet valósítja meg. [így.] II. r. M. Szabó András vádlott tagadta bűnösségét. Védekezésének lényege arra irányult, hogy az ő működése a forradalmi tanácsban csupán arra irányult, hogy Gyula városában a rendet, a fegyelmet fenntartsa, a munka mielőbb beinduljon. Tagadta, hogy tudott volna a kommunisták letartóztatásáról, hogy a város területén levő üzemeknél a sztrájkok szervezésében közreműködött volna, hogy a városi tanács dolgozóinak elbocsátásában része lenne, végül pedig, hogy december 8-án megakadályozta volna azt, hogy Gyulán a karhatalom megalakuljon. Vádlott ezen védekezése azonban csak igen kis részben alapos. [...] [...] M. Szabó András szintén a szociáldemokrata pártnak volt tagja és az