Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)
[...] November hó közepén az a kérdés merült fel, hogy Gyuláról egy küldöttségnek kellene a kormányhoz mennie. Ez a küldöttség november 18-án ment fel, ahol Dobi Istvánnal, az Elnöki Tanács elnökével tárgyaltak. A kormánytól való visszatérés után november hó 22-én Nádházi beszámolt tárgyalásaik eredményéről. Beszámolóját utána közölte a Gyulai Hírlap. Ebben a beszámolóban kijelentette, hogy tovább visszük a forradalmat. 3 Nádházi János további ténykedését valóban úgy irányította, hogy bebizonyítsa, hogy az ellenforradalmat tovább akarja vinni. Egészen december hó közepéig olyan helyzet volt kialakulva Gyulán, hogy a város életében, a tanács irányító tevékenységében döntő szava volt a forradalmi bizottságnak. Ezen az állapoton december 17. napján a Gyulára jött karhatalom változtatott. Az ellenforradalom másik hulláma december 6-án jutott el Gyulára. Ezen a napon ismét kormányellenes tüntetést szerveztek. A tüntetés megszervezésében Nádházi János, M. Szabó András, Hraskó Károly tevékenyen kivette a részét. A városi tanács előtt gyülekezett tömegeknek nevezte az ellenforradalmárokat és a beszéde során népi demokráciánk és a Szovjetunió ellen több izgató kifejezést használt. Ezen a gyűlésen újabb követelési pontokat olvasott fel, amelynek népi demokráciánkkal szemben izgató tartama volt, amely alkalmas volt a tömeghangulat felkorbácsolására. A követelések összeállításában részt vett Hraskó Károly, M. Szabó András és Lőrincz János. A gyűlés után Sárdi Mártonné volt szociáldemokrata vezetőségi tag kérésére [Nádházi] felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy délután az „elesett hősök" tiszteletére gyászruhás felvonulást rendeznek, ahová Gyula város asszonyai fekete ruhában vonuljanak fel. Erre a tüntetésre délután valóban sor került. A tüntetés előtt Sárdi Mártonné járta az üzemeket, és ahol csak tudta, szervezte a tüntetéseket. Koszorúkat vásárolt és megkoszorúzták a város különböző pontjain felállított, az első világháborúban elesett személyek emléktábláit. A gyászruhás tüntetés kezdetekor a gyulai szociális otthon előtt Sárdi Mártonné kb. félórás beszédet mondott. Ebben a beszédében méltatta az ellenforradalomban elesett „szabadsághősök" emlékét és uszított a népi demokrácia és a Szovjetunió ellen. Beszéde hatására a tömegben lévő egyes hangadók is ellenforradalmi jelszavakat kiabáltak. December hó 9-én a gyulai kiegészítő parancsnokságra tartalékos tiszteket hívtak be azért, hogy megbeszéljék velük a gyulai karhatalom fölállítását. Erről tudomást szerzett M. Szabó András, Radóczi András, Lőrincz János és Hraskó Károly is. Ezért ők is elmentek a kiegészítő parancsnokságra és ott felelősségre vonták a kiegészítő parancsnokság, valamint a pártbizottság jelenlévő dolgozóit. Hraskó Károly megkérdezte a jelenlévőktől, hogy „hány párton kívüli van közöttük". Azt mondotta, hogy nem lehet megengedni Gyula városában, hogy a kommunisták ilyen formában szervezkedjenek a nép ellen, és csak azok mehetnek be a karhatalomba, akiket a forradalmi tanács fog javasolni. M. Szabó András olyan kijelentést tett a jelen lévő Szekeres Jánosnak, hogy „vigyázzon, mert el fog tűnni". A fenti személyek megjelenése és tevékenysége folytán akkor nem tudtak Gyulán karhatalmat szervezni. 4 [...]
