Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)
beszédében. Ezután a tömeg a járási pártbizottság elé ment, ahol egyes hurigán [így] elemek be akartak hatolni a pártbizottságra, egyesek pedig azt kiabálták, hogy húzzuk ki a járási pártbizottság titkárát. Ezután a harisnyagyár felé haladtak, ahol azt követelték, hogy a dolgozók hagyják abba a munkát. Ezen az estén leszedték és összetörték a járási, valamint a városi pártbizottság faláról a vörös csillaggal díszített márványtáblát, majd később a börtön felé indultak, hogy kiszabadítsák a politikai foglyokat. Ebben a ténykedésben egyes józanabb gondolkodású emberek akadályozták meg a már ekkor kisebb létszámú tömeget. 1956. október hó 27. napján délelőtt egy nagyobb számú tömeg gyülekezett a városi tanács épülete előtt. A tömeg között volt Paulinyi Kornél és Lengyel Sándor is, a harisnyagyár dolgozói, akik a tömeget a harisnyagyár elé vezették és követelték, hogy a dolgozók hagyják abba a munkát és vonuljanak ki a városi tanács elé. Ezután a tömeg a tanácsháza előtt gyülekezett és ezzel egy időben a tanácsháza nagytermében is gyűlt össze kb. 2-300 ember, akik várták, hogy mi történik. A gyűlésen Hraskó Károly és M. Szabó András felhívására megjelent Nádházi János volt járási szoc. dem. titkár is, akit annak idején jobboldali magatartása miatt hagytak ki a pártból. Nádházi a tömeg előtt egy viszonylag mérsékeltebb, de izgató beszédet tartott. Ebben a beszédben nemzeti szabadságharcnak tüntette fel a budapesti ellenforradalmi vérengzést. Felnagyította az MDP által elkövetett hibákat, és úgy állította be a tömeg előtt, mintha Magyarországon a dolgozók érdekében semmi sem történt volna. A következő kijelentéseket tette: Budapesten vér folyik a szabadságért. Hosszú eltiprás és elnyomás után állt talpra a magyar nemzet. Beszéde után a teremben gyülekezők előtt is szónokolt. A városi tanács nagytermében összegyűlt 2-300 ember részvételével állították össze a követeléseket. A békéscsabai követelési pontokat kiegészítették 24 pontra. A követelések nagy része izgató tartalmú volt. Ezek között szerepelt első helyen a szovjet hadsereg Magyarországról való kivonása, szerepelt Mindszenty bíboros szabadon bocsátása (már ekkor szabadon volt). A szabad választás, az AVH megszüntetése, sztrájkjog biztosítása, bebörtönzött politikai foglyok szabadlábra helyezése, párt- és egyéb helyiségek lakássá való átalakítása. Ezeket a követeléseket a gyulai nyomdában azonnal kinyomtatták és osztogatták a tömegnek. A követelések világosan mutatják, hogy nem egyszerűen a hibák kijavítására gondoltak, hanem vissza akartak fordulni a kizsákmányoló társadalmi rendszerhez. Ezt bizonyítja az, hogy a pontok között szerepelt az egyéni gazdaságokon alapuló gazdasági politika, a bebörtönzött politikai foglyok szabadon bocsátása, sztrájkjog biztosítása, normák eltörlése, a kommunisták felelősségre vonása. 1 [...] [...] Október hó 28-án Nádházi János megbízatást adott dr. Halász Kálmán megyei ügyészségi ügyésznek és Árkus Antalnak arra, hogy a rendőrség dolgozóitól a fegyvereket szedjék össze. A lefegyverzés állítólagos indoka az volt, hogy a fiatalok fegyvereket követeltek és ezért attól tartottak, hogy a rendőrségtől erőszakos úton veszik el a fegyvereket. 2 [...]
