Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

ver kerüljön. Ezután ő is helyesnek tartotta, hogy egyetlen rendőrtiszt leváltására se kerüljön sor, és Tóth Gyula maradjon a helyén és tegyen meg minden tőle telhetőt a rend megóvása érdekében. Azután azért, hogy se az utcán, még kevésbé a folyosón fegyvert követelő emberek még a rendőrség egyes tagjai révén se juthassanak fegyverhez, arra kért fel engem, hogy igen körültekintően terjesszek elő a rendőrségen egy olyan értelmű javaslatot, hogy ha a rendőrség tagjai egyértelműen elfogadják, akkor a fegyvereket zárják be a fegyverkamrába és a kulcs legyen Tóth Gyula rendőrkapitánynál, aki egyedül rendelkezzék a fegyverekről és a legmegbízhatóbb rendőrökkel fegyveresen őriztesse a fegyverkamrát. Az ellenséges szenvedélyek felfokozottságára egyes vezető személyeket illetően, de saját magam személyi biztonságára nézve is akkor úgy ítéltem meg a helyzetet a budapesti eseményektől távol, a Legfőbb Ügyészségtől és minden más országos szervtől elhagyottan, hogy ennek a javaslatnak az előterjesztése az országos vezetés megszilárdításáig hasznos lehet a rend megóvását illetően. Akkor még nem ismertem a budapesti események részleteit és méreteit. A rend sokkal gyorsabb helyreállításával számoltam. Elmentem a járási kapitányságra és ott az egyik földszinti teremben a rendőrség tagjainak a jelenlétében előterjesztettem a fegyverbezárási javaslatot, azzal az elgondolással, hogyha egyetlenegy tagja is a rendőrségnek ezt a javaslatot nem helyeselné, és más elképzelése volna a rend megőrzését illetően, akkor elállók a javaslattól. De nemcsak, hogy olyan személy nem akadt, aki a javaslatot helytelenítette volna, hanem néhányan fel is szólaltak és helyeselték az előterjesztést. Azt a kifejezést használták, hogy 1945-ben is megvédték a néphatalmat karszalaggal és furkósbottal. Ezt most is jobban meg tudják így tenni abban az esetben, hogyha a felelőtlen személyek kezébe nem kerülhet fegyver és ezt a fegyverkamrába való bezárása és fegyveres rendőrök őrzése mellett biztosítottnak látták. [...] [...] Dr. Borbély Sándor megyei ügyész, megítélésem szerint, a megyei ügyészség épületében zárkózott, rideg magatartása miatt volt meglehetősen népszerűtlen a dolgozók körében. Harangi János gyulai megyei ügyészségi ügyész az én legjobb tudomásom szerint az igazságügyi dolgozók körében népszerű volt, és az én megítélésem szerint őt a dolgozók szeretik is. Nem tudom, hogy hogyan és milyen körülmények között, de valahogyan kiszűrődött, hogy Harangi János ügyészi beosztását megelőzően állítólag az AVH-nál teljesített szolgálatot és olyan valótlan hírek is forgalomba kerültek, hogy a Rákosi elvtárs testőrségében is szolgálatot teljesített. A napra nem tudok visszaemlékezni, de valószínűleg szombati napon lehetett, hogy a városi tanácshoz kérették dr. Nyíri Béla ügyészt és engem. Nem tudom, hogy a telefonhívást személy szerint ki adta le, mert nem közvetlenül énvelem beszéltek. A telefonhívást nekem valamelyik dolgozó továbbította. Mi Nyíri Bélával megjelentünk, ahol olyan zűrzavaros állapotokat találtunk, amely egyenesen leírhatatlan és elképzelhetetlen. Ebben a légkörben volt szó egyes ügyészségi dolgozók leváltásáról. A hangulat ekkor annyira jobbra