Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

csúszott a korábbi állapotokhoz képest, hogy én a magam részéről legjobbnak láttam volna, ha nem is kellett volna ott lenni. Az ügyészségen belül ekkor már olyan feszült volt a légkör, hogy az egyik dolgozó olyan kijelentést tett, hogy ő leköpte a párttagsági könyvét és Sajti elvtársnak, az alapszervi párttitkárnak az arcába dobta. Ugyanakkor meghallottam azt is, hogy az ügyészi szervezeten belül akadtak olyanok, akik a dekorációt képező Rákosi, Sztálin, sőt még a Lenint ábrázoló szobrokat is összeverték és a képeket az ügyészségen, amelyek vezető párt- és államfunkcionáriusokat ábrázoltak, összetörték. Az egyik dolgozó dr. Borbély Sándor megyei ügyész és az én jelenlétemben, az emeleti ablakból dobta ki a Népköztársaság színes, gipszből készült címerét. Ilyen körülmények között került szóba egyes ügyészségi dolgozók leváltása. Bennem ekkor szorongó érzés támadt, mert dr. Borbély Sándor megyei ügyészt kivéve a leváltásra szóba került ügyészeket illetően a legjobb kollegiális kapcsolatban voltam. A jobbratolódási veszélyt azonban, amely az utcán jelentkezett, olyan nagyfokúnak ítéltem meg, hogy csak aggályomat fejeztem ki azért, hogy nem lehet törvényes alapja ügyészek felmentésére [így], ehhez kizárólag a legfőbb ügyésznek van joga. Nem tudom, hogy ki és milyen körülmények között kezdeményezte egyes rendőrtisztek és ügyészek eltávolítását, de az tény, hogy én javasoltam közvetítő megoldásként, hogy a fenti ügyészek maradjanak otthon, de ugyanakkor kapják meg a fizetésüket. Azt a jogi kifejezést, hogy az intézkedési jogukat vonja meg a forradalmi tanács, én javasoltam. A zűrzavarban nem tudom ezt kik, de valakik ellenezték, amikor Nádházi János, akit számos problémával zaklattak, érvényesülő nagy tekintélyét latba vetve helyeselte, hogy nem kell eltávolítani az ügyészeket, hanem maradjanak otthon, személyesen vállal értük felelősséget, és gondoskodik arról, hogy nevezetteknek és családjuknak bántódása ne legyen, és fizetésüket maradéktalanul megkapják. Továbbá állásfoglalása nevezettekkel szemben az volt, hogy a rend helyreállítása után a Legfőbb Ügyészség dönt majd jogszerűen az ő személyes problémáik tekintetében. [...] [...] Annak igazolásaképpen, hogy ebben az időben már milyen nagy jobbratolódási veszély volt, elég megemlíteni talán azt, hogy [...] dr. Borbély Sándor megyei ügyész és Szuhai András megyei ügyészhelyettes megtagadták a párttal való közösségüket, és egyenesen a pártot okolták azért, hogy ilyen nehéz helyzetbe kerültek. Csak Sajti Imre járási ügyész volt egyedül, aki kijelentette, hogy ő kommunista volt, jelenleg is az, és a jövőben is az marad. „Ki fogjuk javítani az elkövetett hibákat, és építjük tovább a szocializmust." Ez alkalommal Harangi János már nem járt be az ügyészségre, úgy tudom, közlekedési nehézségek miatt, de egyébként is nehéz volt a helyzet ekkor, mert erre az időre esik annak a hírnek az elterjedése, hogy Nagy Imre miniszterelnök az AVH-t feloszlatta. [...] [...] Dr. Kiss László ügyész mondotta nekem azt, hogy behozták Szilágyi Jánost, a Gyulai Állami Gazdaság igazgatóját, akit semmiféle bűncselekmény