Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

forradalmi tanács elnökét az ellene felrótt vádak alól, a szovjet tankok árnyékában megalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány helyi udvaroncai maguk vették kezükbe az ítélkezést. Kegyetlen megtorlásukat még a korabeli erőszakszervezet „igazságszolgáltatása" sem tolerálta, igaz, nem is a súlyának megfelelően szankcionálta: a 47 éves, közmegbecsülést élvező gazdálkodó gyilkosai felfüggesztett börtönbüntetést kaptak. A borzalmas gyilkosság négy évtized távolából is hátborzongató, ezért - akár a filmek elején - felhívjuk a figyelmet: csak erős idegzetűek olvassák el a folytatást. A történetet korabeli dokumentumok és még ma is élő szemtanúk visszaemlékezései alapján próbáltuk meg rekonstruálni. Csanádapácán, mint ahogy a környékbeli települések többségében, 1956ban vér nélkül zajlott le a forradalom. Ebben nagy része volt Horváth Lajosnak, az akkor 47 éves helyi gazdálkodónak, aki a forradalmi tanács elnökeként ragaszkodott a törvényességhez: gátat szabott a lincselésnek, sőt maga is rejtegetett népharagtól rettegő kommunistákat. November 4-e, a forradalom leverése után Apácán is visszaállt a régi rend, a kis falu, benne a Horváth család is, élte megszokott életét, mígnem egy januári napon letartóztatták, és a békéscsabai laktanyába vitték a családfőt. A forradalomban viselt szerepvállalásáért bíróság [valójában csak ügyészség] elé állították Gyulán, ám itt felmentették. A család és a jóérzésű fiatalok boldogsága leírhatatlan volt, mígnem néhány nap múlva a piacon figyelmeztették: - Lajos, menj el, mert holnap délután agyonvernek. - Az oroszlán szájából jöttem ki, nincs félnivalóm - válaszolta a férfi. Aztán mégis megtörtént a tragédia: aki figyelmeztette Horváth Lajost, már tudta, hogy főként orosházi katonákból, határőrökből, rendőrökből álló különítmény garázdálkodik a környéken, nem tudni milyen magas szintű vezető jóváhagyásával, vagy legalábbis csendes asszisztálásával. Az emberi mivoltából teljesen kivetkőzött, főleg fiatalokból álló társaság a forradalom résztvevőit inzultálta, így eljutottak Apácán a Bocskai utcai házba is egy teherautóval és motorkerékpárral, ahonnan elhurcolták a házigazdát, aki igaza tudatában - hiszen zsebében volt a felmentését igazoló bírósági [helyesen: ügyészségi] végzés - velük tartott. Az ezt követő borzalmak ép ésszel felfoghatatlanok: Horváth Lajost a katolikus templommal szemben lévő rendőrőrsre hurcolták, ahol több mint húszan láttak neki kegyetlen megkínzásához. Az emberi mivoltukból kivetkőzött brutális dúvadak nemcsak ütlegelték áldozatukat, hanem meg is csonkították áldozatukat: ujjperceit, fülét levágták, szemét kiszúrták, sőt még férfiasságát is lemetszették s azt - a szicíliai maffia ismert bosszúmódszere szerint - a szájába helyezték. Később a csonkítások mellett 22 törés- és repedésnyomot fedeztek fel testén. A hosszan tartó, fájdalmas haláltusának fültanúja volt Horváth Lajos 23 éves lánya, Marika is, aki Budapesten élt ekkoriban és annak hírére utazott haza, hogy édesapját felmentette a bíróság. O ugyanis az elhurcoláskor a teherautó után rohant, mert fülében csengtek Horváth Lajos hozzá intézett utolsó szavai: „Ne hagyj el, Mariskám." A fiatalasszony a katolikus templomban az oltár mögött rejtőzött el és sírva, a tehetetlenség-érzéstől szenvedve élte át, amint