Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

[...] Láttam azt, amint Borbély az ott jelen lévő nemzetőrök közül néhányat járőrszolgálatba küldött a fenyvesbe. Miután a járőr elment, én még kártyáztam, s majd arra lettem figyelmes, hogy valahol a tanácsháza előtt egy fegyver eldörrent, erre a tanácsházán tartózkodók valamennyien kirohantak a kapu elé, én is szaladtam kifelé, kint a kapuban Domokos átadott nekem egy fegyvert azzal, hogy vigyem be az őrsre, én azzal indultam is befelé, ott azonban összetalálkoztam Nagy Lajossal, aki hívott magával, s így a tanácsháza hátsó kijáratán kiszaladtunk az Ady Endre utcára. A fegyver nálam maradt. Menet közben I. r. vádlott volt az, aki mondotta, hogy ha oroszok vagy karhatalmisták jönnek, akkor sem kell félni, mert van nála kijárási engedély. Majd mondotta azt is, hogy a nálunk lévő fegyvereket be kell tölteni, majd, amikor az egészségházhoz értünk, megjegyezte a többiek felé, hogy „úgy cselekedjenek, ahogy előzőleg megbeszélték" [így]. Én úgy tudom, hogy korábban azt beszélték meg, hogy abban az esetben, ha karhatalmisták jönnek, azokkal szembeszállnak, ha oroszok jönnek, azokkal nem szállnak szembe. Majd amikor I. r. vádlott meglátta a közeledő karhatalmistákat, megjegyezte, hogy ezek mind tanácselnökök és párttitkárok voltak és ezek valamennyien gazemberek, majd hozzátette azt is, hogy ő a fegyveréből lőni fog. Én ekkor I. r. vádlottól és társaitól elváltam, elszaladtam [a] hazafelé vezető útra, átszaladtam az úttesten a másik oldalra, azt azonban még láttam, amint I. r. vádlott fegyverét a lövésre elkészítette. Én a fegyveremmel együtt szaladtam haza, s azt másnap F. Szabó Károly párttitkárnak átadtam, azt a vádbeli időben nem töltöttem be, nem volt szándékomban az, hogy azzal esetleg lőjek is. Elnök vádlott elé tárja nyomozati vallomását. A nyomozati vallomása elé tárása után vádlott: az a vallomásom igaz és felel meg a valóságnak, amit most elmondottam. Az eset után Tóth Jánossal beszélgettem a dolgokról, aki velem azt közölte, hogy egy másik helyen, a postánál, úgy hallotta, hogy Buzi lövöldözött a karhatalmistákra. Később I. r. vádlottal is beszéltem a történtekről, bár akkor ő egy kicsit ittas volt, megkérdezte tőlem, hogy hogyan mentem haza, majd elmondta nekem, hogy ő csak úgy tudott elmenekülni, hogy az egészségház sarkánál rálőtt a karhatalmistákra. I. r. vádlottnak III. r. vádlottal történt szembesítése a fegyver megtöltésére, a harc felvételére, kijelentések megtételére és az utólagos közlésre vonatkozóan eredménytelen. [...] [...] Jegyzőkönyv: folytatólagosan felvéve az 1958. évi április hó 1. napján megtartott tárgyalásról. Jelen vannak: a büntető tanács, a vádhatóság, védők és vádlottak részéről ugyanazok, mint az előző napon, valamint az erre a napra megidézett, alább megnevezett tanúk. [...] [...] Huszadik [így; helyesen Huszarik] György 28 éves, szarvasi születésű és lakos, függetlenített nemzetőr [elírás; helyesen: munkásőr] parancsnok, sértett, egyébként érdektelen. Az ellenforradalmi események során 1956. december 10-én gépkocsival