Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

Doboz községbe mentünk. Megérkezésünket követően előbb a postához mentünk, s úgy gondoltuk, hogy azt birtokba véve, gyalog, illetve gépkocsival haladunk tovább a rendőrség épülete felé. A postától kiindulva csatárlánc alakzatba felfejlődve haladtunk a rendőrség felé, a kövesút mindkét oldalán. Kövesút közepén biztosításképpen haladt a gépkocsink. Én a kövesút bal oldalán haladtam, s amikor az egészségház sarkától kb. 5 m-re lehettem, észrevettem azt, hogy a jobb oldalról jövő egység lemaradt, és a gépkocsi is már túlhaladta az én irányomat, így én arra az elhatározásra jutottam, hogy a kövesúton áthaladva megnézem azt, hogy a jobb oldali egység milyen oknál fogva maradt vissza. Akkor, amikor megfordultam, s visszaindultam jobboldali irányba, és kb. a kövesút közepén lehettem, a hátam mögül félbal irányból, egy vadászfegyverből lövés hangzott el, amely engem ért. Az irányomban leadott lövés a bal felső kar és a bal lapocka területén a rajtam lévő, aránylag vastagabb öltözeten, pufajkán és köppenyen [így] keresztül behatolt a testembe. Már ezen lövést megelőzően is úgy részünkről, karhatalmisták részéről, mint mások részéről lövések és ellenlövések hangzottak el. Az engem ért lövés annak erősségéről, áthatolásáról ítélve, közelről történhetett, kb. 4-5 méter távolságról. A torkolattüzet azonban nem láttam. Nem láttam alakokat mozogni sem, s mindez bizonyára azért volt így, mert mindezt a rossz látási viszonyok megakadályozták. A községben a villanyt ugyanis hol felgyújtották, hol eloltották, s ez a szemet nagyon nagy mértékben befolyásolta. A bal oldalon, tehát abból az irányból, amelyről én jöttem, lövöldözés már nem volt, viszont a jobbszárnyról erős lövöldözés hallatszott és ezért szándékoztam átmenni én arra a szárnyra, hogy meggyőződjek arról, hogy mi történt ott. Az engem ért lövést követően kórházba kerültem, 5 napig ágyban fekvő beteg voltam, még utána kezeltek, de a kezeléstől függetlenül működni tudtam továbbra is. Tanú egyebet előadni nem kíván. Tanú költséget nem igényel. Kondorosi Tamás 43 éves, szarvasi születésű, békéscsabai lakos, nős, férfiszabó foglalkozású, érdektelen. Az ellenforradalmi események idején, mint karhatalmista teljesítettem szolgálatot, melynek során 1956. december 10-én Doboz községbe vezényeltek ki bennünket. A megérkezésünket követően az első állomásunk a posta birtokbavétele volt, majd annak megtörténte után a kövesút két oldalán, a jobb- és balszárnyon elindultunk a községi tanácsháza épülete felé. Az út közepén a gépkocsi haladt. Én az út bal oldalán haladtam, s minden különösebb nehézség nélkül elértünk az egészségház előtti részre. Majd egyszercsak az egészségház felől egy lövést kaptunk, amelytől a mellettem haladó Huszadik [Huszarik] György megsebesült, azonban a vadászfegyverből leadott lövéstől, a szétszóródott lövésekből én is kaptam egy sörétet. Az az illető, aki a lövést leadta, gyorsan elszaladt az egészségház mögötti utcába, bár valaki utána kiáltott, hogy állj, az azonban nem állt meg. Ez alatt az idő alatt úgy a jobb-, mint a balszárnyon haladó elvtársak haladtak tovább és az illetőt nem