Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Az októberi események hatására a növekedés mértéke iskolánként különböző volt, megyei vonatkozásban általában - a nyári jelentkezéshez viszonyítva - megkétszereződött. A rádió- és sajtóhíreken túlmenően az egyházak is fejtettek ki híradó tevékenységet istentiszteleteken, valamint szöveges hirdetésekkel. Tudomásunk van olyan igényről is, hogy a hitoktatásra működő nevelőket akartak bevonni (Szarvas). A megye nevelői általában tartózkodó álláspontot foglaltak el a megindult jelentkezések során. Nem biztatták a tanulókat (vagy szüleiket) jelentkezésre. Néhány konkrét eset (Békéscsaba VII., Gyula I. sz.) ismeretes előttünk, amikor nevelők örömmel foglaltak állást a vallásoktatás mellett. [...] [...] A „Bánk Bán" azért került előadásra, mert Magyarország színházai hagyományosan mindig azzal az előadással nyitnak, mert az a legnagyobb magyar dráma, s természetesnek vette, hogy a színház az új időszakot ezzel az előadással nyissa meg. Megítélése szerint [Kátai Mihály előadó] a „Mária főhadnagy" nagysikerű, valóban hazafias témájú nagyoperett, s nagy bevételi lehetősége van. Nemcsak 1956. október 23-a után, hanem minden időben, amikor bevitték a nemzeti zászlót a színpadra, ötperces dörgő taps hangzott el. Legtöbb vidéki színház, amikor anyagilag tönkre van menve, ezt a színdarabot adta elő, mert ez nagy anyagi segítséget nyújtott. Csupán a közönség igényeinek kielégítése és a nagy bevételi lehetőség késztette a színházvezetőséget arra, hogy ezt a produkciót bemutassa, s itt a színház operett gárdájának legjobbjait tudták foglalkoztatni. Elmondja, tervezték a „Rómeó és Júlia" bemutatását, mind a két címszereplővel jól kiemelkedő színészt tudtak volna biztosítani, azonban a „Mária főhadnagy" és a „Fáklyaláng" levételével felborult a műsorterv. Bemutatása már csak a nyári időszakra volna lehetséges, amikor Békéscsabán ilyen műveket bemutatni nem érdemes. A színház következő terveiről beszélve elmondja, eddig nem tárgyaltak semmiféle fórummal, de határozottan leszögezi, hogy az új műsortervet nem titokban tervezte a színház. 1957. január hó 9-én a megyei tanácshoz az új műsorterv egy példányát beterjesztette - egy pár darab kivételével -, azonban erre a mai napig választ nem kapott. Elmondja, a „Mária főhadnagy" kezdeti előadásain nem volt oly erős ellenforradalmi fenyegetőzés, amely szorosan összefüggne március hónappal. Amikor felhívták a figyelmét, s megmagyarázták, hogy március hónappal szoros összefüggésben van, levette műsorról a színdarabot. A tapasztalata, hogy nem volt olyan jellegű provokáció, amely bizonyos mértékig arra engedett volna következtetni, hogy valami provokatív jellege lenne a közönség részéről. Az írásbeli anyagban tévesen szerepel, hogy 5 színész távozott el. 16 színész távozott el a színháztól, s ebből 5 vezetőszínész. Elmondja, a színház elleni hajsza, amely bizonyos személyek részéről megmutatkozik, komolyan veszélyezteti a színészek itt maradását. Nagyon nehéz helyzetben van a színház. A színészek olyan idegállapotban vannak, hogy nagyon nehéz a napi munka mel-