Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

ítéli, az előzetes letartóztatásban eddig eltöltött időt valamennyi vádlott vonatkozásában beszámítani rendeli, az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit nem érinti. Indokolás: [...] Az elsőfokú ítélet ellen valamennyi vádlott és védője jelentett be fellebbezést. A tárgyalási jegyzőkönyvből azonban nem tűnik ki, hogy a vádlottak közül és a védők kik, miért fellebbeztek. Az írásban beterjesztett fellebbezési indítványok alapján azonban az nyert megállapítást, hogy valamennyi vádlott, illetőleg a védőjük lényegében a tényállás, valamint a jogi minősítés miatt, valamint enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet felülbírálta és az alapügyben eljárt bíróság által megállapított tényállást elfogadta ítélkezés alapjául. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság részben a vádlottak bűncselekményével kapcsolatosan megállapított jogi minősítésnél, valamint aránytalanul súlyos büntetést állapított meg a vádlottak terhére. [...] [...] A Legfelsőbb Bíróság a védői indítványokat figyelembe véve a maga részéről is azt észlelte, miszerint az első fokon eljárt bíróság, főként az I. r. vádlott egyes bűnös magatartását olyanformán tünteti fel, mintha az I. r. vádlott a Békéscsabán és környékén lezajlott ellenforradalmi mozgalomnak egyik kiemelkedő vezető egyénisége lett volna. Azonban a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak ezen túlzott ténykövetkeztetéseit nem tekintette olyan súlyúnak, hogy emiatt az elsőfokú ítéletet érdemileg, nem lehetett volna elbírálni. A Legfelsőbb Bíróság nem kíván részletesen foglalkozni az elsőfokú bíróság által - valamennyi vádlott terhére - megállapított ítéleti tényállással. Megállapítható, hogy Medve János tartalékos hadnagy I. r. vádlott 1956. október 27-én elöljárójának parancsára vezette ki Lőkösházára azt a polgári csoportot, melynek az lett volna a célja, hogy ott, mint határállomáson a vasúti síneket felszedjék. Az is megállapítást nyert, hogy az I. r. vádlott elment Lőkösházára, azonban a sínfelszedési munkálatokban már nem vett részt, mert már az ottani polgári ellenforradalmi elemek azokat felszedték. Megállapítható az is, hogy az I. r. vádlott ezt követően részt vett Battonyán és Mezőkovácsházán ellenforradalmi tüntetésekben és mozgalmakban, azonban kiemelkedőbb szerepet itt sem töltött be. Sőt - mint ahogyan az ítélet is megállapítja - Mezőkovácsházán, amikor az államvédelmi tisztek leszerelését az ott összegyűlt tömeg követelte, az I. r. vádlott igyekezett odahatni, hogy az Államvédelmi Hatóság tisztjeivel szemben esetleg elkövethető erőszakoskodásokat megakadályozza. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal a tekintetben is, hogy az I. r. vádlottnak az 1956. október 27- és 28-ra virradó [így] magatartása is bűncselekményt képez. Azonban bűnösségének elbírálásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy az I. r. vádlott ezeket a cselekményeit, illetőleg annak megkezdését elöljárójának parancsára követte el. Tehát a demokratikus társadalmi rend ellen irányuló szervezkedésben való részvétele,