Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

IV terhelt, mivel már ezt megelőzően is adott nekik ilyen robbanóanyagot, de parancsnoki engedéllyel, az akkori rendkívüli zűrzavaros viszonyok ellenére mégis ráállt arra, hogy nevezettek vigyenek robbanószert, mire azok egy aktatáskában mintegy 20-30 7 és Vz dekás Trotilt, hozzávaló gyutacsot, és időzített gyújtózsinórt vettek magukhoz. Ekkor V vádlott azt a kijelentést tette, ő nem bánja mennyit visznek, de ő nem tud róla, de hagyta, hogy azok a kérdéses cikkeket magukkal vigyék. V A két tiszt a robbanószert magához vette, de II. terhelt tartotta birtokában. Ezt követően nyomban említést tettek erről a csoport hangadóinak, sőt II. terhelt az anyagot meg is mutatta, és annak hatását több, a szervezkedésben résztvevő személynek el is magyarázta. Végül azonban ő is a statáriális eljárás által kilátásba helyezett felelősségre vonástól való félelmében az anyagot a nádasba szórta, ahol a rendőri szervek meg is találták. [...] [...] Terheltek lényegileg ténybeli beismerésben voltak, bűnösségüket azonban egyik vádlott sem ismerte el teljesen. Nyilatkozatuk lényege az volt, hogy mindegyik a saját cselekményének a súlyát csökkenteni igyekezett, és másra kívánta hárítani a felelősséget. [...] [...] A bíróság a széles körben lefolytatott bizonyító eljárás után terheltek cselekvőségét a következőképpen értékelte: I., IL, III. és IV vádlottakat bűnösnek találta népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntettében, amelyet a következőképpen valósítottak meg, éspedig I. terheltet a bíróság október 27-én tanúsított magatartásával kapcsolatosan abban nem találta rosszhiszeműnek, hogy elöljárója, bár kifejezetten bűnös parancsát nem tagadta meg, hanem elindult Lőkösházára, mert ellenkező magatartás az adott körülmények között tőle nemcsak, hogy nem volt elvárható, hanem erre sok lehetősége nem is lett volna. Később azonban nevezett ezen önként túlment, öntevékenyen ugyanilyen cselekvőséget kezdeményezett Battonyán, majd ott rendzavarást provokált az általa vezetett csoporttal, az ellenforradalmi hangulatú gyűlésen felszólalt, részt vett a pártház kifosztásában, ha nem is tevékenyen, hanem hallgatólagosan jelenlétével, majd ugyanúgy Mezőkovácsházán a tüntetésben, végül az államvédelmi hatóság tagjainak lefegyverzésében. Az utóbbinál kétségkívül volt pozitív magatartása, amely azonban nem teszi az egészet meg nem történtté, hanem csak a büntetés kiszabásánál jött mérséklőleg tekintetbe. Ezt követően I. terhelt a forradalmi munkásparaszt kormány [így] megalakulása után megismerkedik az ellenforradalmi csoporttal, megtudja annak célkitűzéseit, megismeri tagjainak politikai állásfoglalását, de ugyanakkor ismeri a kormányprogramot is, mindezek ellenére, mint tiszt nem a néphatalom mellé áll, hanem annak ellenségeihez. A csoportnak írógépet, stencilt adnak, több megbeszélésen rész vesz, ismeri azok esküjét, sőt annak összeállításában, ha kisebb mértékben is, de közreműködik, szolgálati fegyverét kölcsönadja, amellett tudomással bír, hogy a csoport tagjai közül IV terheltnek is van fegyvere. II. terhelttel együtt robbanóanyagot szerez kétes