Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

hírnök érkezett Budapestről, aki résztvevője, szemtanúja volt a forradalmi eseményeknek és a Kossuth téren megrendezett tömeggyilkosságnak. A követ, a forradalom fáklyahordozója, Békéscsaba szülötte, Hrabovszky László volt. Pódium, illetve más emelvény híján a lelkes tüntetők vállukra emelték a fiatal egyetemistát, aki talán életében először tartott szónoki beszédet ilyen nagyszámú hallgatóság előtt. Polgártársak! Pesten győzött a forradalom! - kezdte beszámolóját, mire a tömeg ujjongó lelkesedésben tört ki. „Éljenek a pestiek! Éljen a forradalom!" zúgtak, zengtek a kiáltások az éjszakában. Boldog és szomorú eseményekről kell beszámolnom - folytatta. Az ország fővárosában összeomlottak a diktatúra fellegvárai, egy maroknyi hazaáruló kivételével mindenki a forradalom mellett áll. Az egyetemi ifjúság, a munkásfiatalok, a gyárak dolgozói, az értelmiségiek együtt harcolnak azért, hogy a gyűlöletessé vált rendszer soha többé vissza ne térhessen. A harcnak azonban még nincs vége, a teljes győzelemig még sokat kell küzdeni. Ellenségeink alattomosak, gátlástalanok, minden gaztettre képesek. Ezt bizonyítja az ország háza előtt lejátszódott tömeggyilkosság, amelyet minden bizonnyal a legfelsőbb pártvezetés szovjet tanácsadóik utasítására hajtott végre. A háztetőket ávósok szállták meg, aztán bezárták az Országház és egyéb hivatalos intézmények kapuit, hogy a tüntetők elől még a menekülés útját is elzárják. Ezt követték az ismétlődő sortüzek, melyek következtében százak vesztették életüket, vagy lettek nyomorékok sebesüléseik következtében egész életükre. Ami a Kossuth téren történt, égbekiáltó gaztett, olyan bűn, amelyet a magyar nép soha meg nem bocsáthat. A beszédet lelkes éljenzések, olykor fenyegető közbekiáltások szakították félbe. A beszámoló után még sokáig ütemesen hangzottak a jelszavak: „Tartsatok ki, pestiek! Ruszkik haza! Rákosinak kötelet, Gerőnek se egyebet! Vesszenek az AVO-sok! Aki magyar, közénk áll!" A fáradhatatlan és nyugovóra térni nem akaró tömeg ezután a gyűlölt pártház előtt elhaladva a Munkácsy utcába indult, s ott mint megáradt folyó az egyre kisebbedő szigetet, körbevette az ÁVO épületét. Az emberek egy darabig nézték a sötét csendbe burkolózott pokoltanyát, aztán nekibátorodva, hitvallóan és fenyegetően énekelni kezdték a Szózatot. Ekkor már szombat volt, 1956. október 27. Az evangélikus templom tornyában hajnali kettőt ütött az óra. A tömeg lassan oszladozni kezdett. [...] [...] Hrabovszky Lászlót a forradalmi bizottság tagjává választották, és szervezési feladatokkal bízták meg. Budapesten kívül az ország számos más településén is lejátszódtak áldozatokat követelő véres incidensek. Ezek a tragikus események intő példaként figyelmeztettek azokra a veszélyekre, amelyek Békéscsaba város lakosságára is leselkedtek az ÁVO és a felfegyverkezett pártarisztokrácia részéről. A budapesti vérengzést személyesen átélő Hrabovszky László ennek a tragédiának a megelőzésén fáradozott, amikor nemcsak javasolta, de személyesen vállalta is az Államvédelmi Hatóság lefegyverzését.