Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Kiss József őrnagy, a helyi ÁVO parancsnoka pár nappal a színészklub­ban rendezett összejövetel [október 27.] előtt még a pártfunkcionáriusok fel­fegyverzésén fáradozott, s a pesti példa nyomán nyilván a fegyveres fellépést sem zárta ki, de a forradalom erkölcsi erejének láttán ő is meghátrált. Hrabovszky László beszámolója után félelemből vagy a józan ész diktálta belátásból, a fegy­veres összeütközés elkerülése érdekében az ÁVO fegyvereinek leadása mellett döntött. Elhatározását többek között azzal indokolta, hogy két hét óta az or­szágos központból a helyi szervezet semmiféle utasítást nem kapott, így belátá­sa szerint kénytelen cselekedni. A gyűlés után megkérte Hrabovszky Lászlót, hogy kíséretében menjen el a Munkácsy utcai ÁVO-s központba, és ott ismétel­je meg mindazt, amit a színészklubban a pesti eseményekkel kapcsolatban el­mondott. A Munkácsy utcában lévő ÁVO-s rezidenciát az emberek messze elkerül­ték. Különböző hírek keringtek a rossz hírű, félelmetes helyről, ahol az ide behurcoltakat először borzalmasan megkínozták, majd egyeseket végleg, má­sokat hosszú időre eltüntettek. Hrabovszky Lászlót a körülmények kény­szerítették arra, hogy átlépje a félelmekkel övezett hely küszöbét. Hogy a Békés megyei ÁVO kötelékében hány tiszt és milyen létszámú legénység teljesített szolgálatot, azt a mai napig sem lehet biztosan tudni. [...] Az épület gyülekezőtermében körülbelül negyven tiszt várakozott, hogy meg­hallgassa Hrabovszky László beszámolóját a Kossuth téri vérontásról. Az elő­adó a szemtanú hitelességével beszélt a békés tömeg kegyetlen legyilkolásáról, a tüntetésen részt vett fiatalok felháborodásáról, egyes szovjet harckocsik átál­lásáról, és a háztetőkről orvul lövöldöző ÁVO-sok felelősségéről. Figyelmeztet­te a jelenlévőket, Békéscsabán is fennáll a veszélye annak, hogy szélsőséges csoportok a párt uszítására véres kalandokba bocsátkozzanak. Aki ilyet elkö­vet, soha el nem évülő bűncselekmény terhét veszi magára. Még az ÁVO tagjait sem kötelezheti semmiféle hatalom arra, hogy gyilkosságban, esetleg tömeg­gyilkosságban vegyen részt. A baj megelőzésére, a lakosság, az ÁVO-s tisztek és sorkatonák személyes biztonságának garantálása érdekében végre kell hajtani a lefegyverzést. Akiben egy pici becsület és felelősségérzet van embertársai iránt, annak ezt be kell látni, és elő kell segítenie a katasztrófa elhárítását. A jelen lévő ÁVO-s tisztikar megrendülten hallgatta az őszinteségtől és nemes szándéktól áthatott beszédet, melyből valóban kiérzett a város iránt ér­zett felelősség és emberbaráti szeretet. A hallgatók egy része könnyeivel küsz­ködött. Talán ekkor döbbentek rá, félrevezetettek, becsapottak, egy bűnös rend­szer bűnös szekértolói lettek. B. [alighanem BocskaiJMihály ÁVO-s százados, akinek fia Hrabovszky Lászlóval együtt járt a műszaki egyetemre, sírva kérdez­te, él-e a fia, mit tud a fiáról. [...] [...] Az ÁVO-s palotában 1956 októberében könnyet hullató államvédel­mi tisztek pár hónappal később az újkori magyar történelem legkegyetlenebb kínzómesterei lettek, akik céljaik elérése érdekében válogatás nélkül alkalmaz­ták az inkvizíció legborzalmasabb eszközeit. Áldozataikat eszméletlenre verték, henteskampóra akasztva gumibotozták, mint például az azóta is elmegyógyin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom