Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

mét összekovácsolódott, s olyan nemzeti egység jött létre, amilyenre száz éve nem volt példa. [Másnap] a Műegyetem kertjében összegyűlt több ezer fiatal türelmetlenül várta a belügyminiszterhez menesztett küldötteinek visszatérését. A küldöttség végre megérkezett, és jó hírt hozott: a hatalom meghátrált, Piros László engedélyezte a demonstrációt. A közel tízezres tömeg végre elindulhatott. Tízes sorokban, kart karba öltve, jelszavak nélkül, katonás fegyelemmel haladt a menet a Bem-szobor felé. [...] [...] A most már százezrekből álló, mindent magával sodró áradat az Országház felé hömpölygött. Hrabovszky László itt ölelhette keblére földijét, egykori osztálytársát, Gaburek Károly festőművészt, akivel évekkel ezelőtt együtt indultak el Békéscsabán Mokos Józsi bácsi rajzóráin a képzőművészetek csodálatos világa felé. A forgalom leállt, munkások, katonák csatlakoztak a Himnuszt, Szózatot, Carmagnolát, Marseillaise-t éneklő ifjúsághoz. Aki nem élte át az akkori eseményeket, annak túlzásnak tűnhet az állítás, hogy 1956. október 23-án és az azt követő napokban csoda történt Budapesten és szerte Magyarországon. Az ország még gyászolt, hiszen a lakosság 1/10-e elesett a frontokon, elpusztult a Gulág (Goszudársztvennoje Upravlényije Lágerov) haláltáboraiban, a túlélők 9/1

0-e a szegénység fojtogató nyomorában sínylődött, szenvedett a feje felett Damoklesz kardjaként lebegő, mindenre kiterjedő zsarnoki terrortól. Most azonban erről mindenki megfeledkezett. A következményekkel nem számolva hangosan „álmodott" a nyomor, maga mögött hagyva a rabság keserű emlékét, bizalommal nézett a jövőbe, örökkévalónak hitte a váratlanul érkezett szabadságot. A Kossuth téren már lehettek vagy háromszázezren, s míg Nagy Imre szózatára vártak, szólt a vegyes kórus, zúgtak a jelszavak: Lengyelország példát mutat, kövessük a lengyel utat! Nagy Imrét a kormányba, Rákosit a Dunába! Azt kérdezik Pesten-Budán, hová lett a magyar urán! Gerő Ernő gyere ki, ég a házad ideki! Gyűjtsd a vasat és a fémet, Sztálin-szobrot add a MEH-nek! Éljen a törvény, vesszen az önkény! [...] [...] Már sötét volt, amikor az Országház előtti térről az egyetemisták egy része elindult a Rádió épülete felé, hogy meggyőződjön az ott kialakult helyzetről. Köztük volt Hrabovszky László is. A Nemzeti Múzeum mögött magasodó épület körül, a Bródy Sándor utcában már a délutáni órákban jelentős tömeg tartózkodott azzal a szándékkal, hogy beolvastassa a Műegyetem aulájában