Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

lelki válságba [így] vagyok. Az volt az álláspontom, hogy amíg új vezetőket nem hozunk be, dolgozok, de utána nem. Beszéltünk róla, hogy jöjjön egy új vezető, de ki legyen az. Felvetődött, hogy Dombóvári elvtársat hozzuk be és hasonló képességű elvtársakat, de nem akartak eljönni. A másik problémám nov. 4-e után az volt, hegy akkoriban született egy kisfiam műtéttel és naponta kétszer a kórházba kellett menni, otthoni problémám volt, majd tejbeszerzés után kellett járkálnom stb. De egy pár helyre azért elmentem és segítettem az elvtársaknak, amiben tudtam. Még olyan probléma is felvetődött, hogy abban az időben foglalkoztam nemkívánatos elemekkel, színészekkel is tárgyaltam. Az igaz, hogy én ezekkel beszéltem és beszélek és fogok is beszélni. Az események előtt egy évig dolgoztam a városi pártbizottságon. Ahogy a színházi alapszervezetet létrehoztuk, ott megismerkedtem színészekkel és beszéltem velük, de beszéltem a forgácsoló és más üzem dolgozóival, elvtársaival. Vagy olyan dolgokból próbálnak következtetni, hogy gyakrabban mentem oda. Én az események alatt egyszer voltam ott, amikor felvetődött, hogy tüntetésre készülnek a színészek. Három színésszel találkoztam, beültünk az eszpresszóba és ott elbeszélgettünk, miért akarnak felvonulni, aztán nem is vonultak fel. Másik probléma, hogy sokat foglalkoztam a forradalmi tanács tagjaival. Két taggal beszéltem, a Kenderesi és Fekete tanárokkal, és a pártbizottságnak és nekem is az volt a meglátásunk abban az időben, hogy kell foglalkozni velük. Fekete Pál az l-es sz. iskola volt párttitkára, a forradalmi tanácsban nagyon sok tömegbefolyással rendelkezett. És azt felismerni benne akkoriban, hogy mennyi ellenforradalmi tevékenység van benne, nemigen lehetett. Egyrészt az mutatkozott meg benne, hogy mennyire hazafias stb. Takács elvtárssal megbeszéltük, hogy bevonjuk a városi intézőbizottságba, mert tömege volt, persze ez már mai szemmel helytelen elgondolás volt. El is mentünk aTakács elvtárssal a lakására, de mondta, hogy nem időszerű, mert látja, hogyha valamit is fog csinálni, az ellenforradalom elviszi őt is. Az újságcikkel kapcsolatban több dolgot felvetettünk, hogy mi volt a helytelen az ő munkájában.Tehát ilyen kapcsolatom volt a Fekete tanárral. Másik személy volt a Hrabovszky nevezetű egyetemista, aki Pesten tanult, de másmilyen emberekkel nem foglalkoztam és nem tartottam kapcsolatot. Felvetődik a tisztánlátásnak a kérdése, a módszerek kérdése. Én megfogadtam, hogy akármi lesz, én megmondom a véleményemet még akkor is, ha nincs igazam. Az események értékelésével kapcsolatban különböző módszereket és elgondolásokat lehetett hallani. Vitattuk azt, hogy Békéscsabán nem volt halálos áldozat. Lehet, hogyha a párt másképpen fogja meg a dolgokat, másképpen alakult volna, vagy lehet, hogy lett volna vérengzés is. Ha van valakinek véleménye, ilyen-olyan nézete, nem kell úgy nézni, hogy ez pártellenes. Véleményem szerint eddig is az hiányzott, hogy ezeket a módszereket nemigen vitattuk meg és ezek nemigen érvényesültek. Ezt kell most létrehozni. A magam részéről, ami nálam probléma lehet, hogy nov. 4-e után is egy esetben ezekkel az emberekkel beszéltem. A Hrabovszky egy esetben feljött