Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

soknál és a párt épületében fegyverek vannak. Amikor elhangzott, hogy le kell fegyverezni a pártbizottságot, nekem egy kérésem volt a forradalmi tanács tagjaitól [így], hogy bízzanak meg engem azzal, hogy menjek el a forradalmi tanács tagjaival, bántódás nélkül felmehet a bizottság a megyei pártbizottságra. Nekem az volt a célom, hogy abban a pokoli hangulatban nem maradok. Az egyik fele azt mondta, hogy itt marad, a másik fele meg mondta, hogy csak menjen isten hírével, ilyen párt kiküldöttre ott nincs szükség. Én ezzel a bizottsággal eljöttem a megyei pártbizottságra és elmondtam a megyei vezetők előtt, hogy a forradalmi bizottságnak, illetve forr. tanácsnak az a határozata, hogy a fegyvert vigyék el. Azt mondták ott az elvtársak, hogy rendben van, ha úgy döntöttek odaadják, Majoros elvtárs még a lakására is elment és leadta fegyverét. Felvetődött egyesek részéről, hogy ez pártárulás volt részemről, de azt a döntést kikerülni akkor nem lehetett, hogy le ne fegyverezzék a megyei pártbizottságot. A városban jártam, hallottam a véleményeket. Én úgy láttam, hogy a forradalmi tanácsba be kell menni több elvtársnak, sőt javasoltam is, hogy legyen városi és megyei forradalmi tanács és a megyei forradalmi tanácsba menjenek a megyei elvtársak. Ha ez helytelen, én úgy láttam abban az időben, hogy helyes volt, mert akkor a tömegeket nem lehetett mozgósítani. Utána még egy forradalmi tanács ülésen voltam, de ezen több elvtárs is részt vett. Amiből kezdődik a párt közötti probléma: november 4-én arról volt szó, amikor a szovjetek felszabadították a várost, hogy hogyan fogjunk hozzá a munkához. Lipták elvtárssal kapcsolatosan felvetődött az a kérdés, hogy nem ilyen vezetőkre van szükség, mint ő. Ezt nem is vettük volna figyelembe, ha az ellenség részéről lehetett volna ezt tapasztalni, de az elvtársak részéről vetődött ez fel. 10 óra előtt jött a Szelcsányi elvtárs, hogy menjek be, mert a Lipták elvtárs hívat. Én megmondtam neki kereken, hogy amíg Lipták elvtárs lesz a város élén, nem megyek be. De utána mégis bementem, gondoltam, gerinctelenség lett volna, hogy Szelcsányi elvtársnak elmondom azt, és neki szemtől szembe nem mondom meg. Amikor bementem, több mint 10 elvtárs volt már bent. Én ott megmondtam a Lipták elvtársnak, hogy határozott véleményem az, ne legyen a város vezetője. Az ő tevékenysége és önzetlensége előtt - amit a párt iránt végzett, le a kalappal, ezt el lehet ismerni. De a vonalvezetése és a sok helytelen munkamódszer miatt Lipták elvtársat a városban nem szerették. Megmondtam, hogy nekem ez a véleményem. Az elvtársakon látszott az, hogy szemtől szembe nehéz az ilyen dolgokat elmondani, de a hallgatással, úgy láttam, egyet is értettek. így Lipták elvtárs meg is mondta, hogy reggeltől fogva nem fog dolgozni. Ezt a kérdést megbeszéltük a városi pártbizottság tagjaival is és ha kizárólag nekem tulajdonítják a hibát egyes elvtársak, ezeknek az elvtársaknak nincs igazuk. Ha a többi elvtársak, a városi és megyei intézőbizottság tagjai máskép látták volna a dolgot, ezt megváltoztatták volna. Több elvtárs az események alatt összeroppant, néhány kikészült idegileg. Én nov. 4-e után egy pár napig megálltam a helyemet elég jól, és utána, ahogy kijött rajtam ami történt - és véleményem szerint több elvtárs is volt így -, én nem is tagadtam, megmondtam a városi intézőbizottsági gyűlésen, hogy rossz