Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Békés megye részvétele a szabadságharcban
támadását megakadályozni. A nemzetőrök mozgósítása a megye községeinek ellenállása miatt meghiúsult, ezért október 4-én a inegyében járva általános népfelkelést hirdetett. Békésből 8—9 ezer népfelkelő indult el Aradra, október 21-én egy részük már részt vett az angyalkúti csatában, amelyben hősiesen helytállónak. Ennek ellenére a korabeli sajtó a gyávaság bélyegét sütötte rájuk, mert a fegyverek és az élelmezés hiánya miatti követelésükre kellett visszavonulni Lippára. A népfelkelők aradi táborozásáról nincsenek pontos adataink. 1848. november—decemberben, de még 1849. januáijában is szolgáltak megyei nemzetőrök az Arad környéki harcokban. Békés megyéből kiállított önkéntes nemzetőreink részt vettek Arad vára december 4-i sikertelen ostromában, ahol hősiességükkel érdemeket szereztek. A december 14-én Új-Arad mellett vívott csatában a lengyel önkéntesekkel együtt a békésiek fedezték a visszavonulást. Boczkó Dániel jelentése szerint végül a vár ostromát január végén megszüntették, annak ellenére, hogy a békési önkéntesek és Damjanich katonái önként vállalkoztak volna a vár megrohanására. Az Arad körüli harcokban is részt vettek a megyéből kiállított szabad vagy mozgó (guerilla) csapatok is. Szervezésük az OHB 1848. december 18-án kiadott felhívása alapján indult meg, de január 8-áig nem járt sok sikerrel. Ezért a megyei állandó bizottmány e napon megtartott ülése az 1000 főből álló gyalogos és 200 lovas mozgó csapat kiállítását úgy oldotta meg, hogy községenként meghatározták, hány főt kell adniok, népességük arányában. A január 24-én útnak indított egység négy hónap szolgálat után május 22-én indult haza. A megye és a tisztikar azon fáradozott, hogy elérje, a legénység lépjen át a honvédség kötelékébe, de erre nem került sor. A szabadságharc új, reguláris hadseregébe, a honvédségbe háromszor toboroztak a szabadságharc időszakában. 1848. május végén kezdődött meg az első toborzás az akkor még önkéntes honvédség néven szereplő alakulatokba. A május 26-án kinevezett Békés megyei toborzóbiztos, Bogyójános megyei főügyész június végéig 235 főt szállított Szegedre, ahol a 3. honvédzászlóaljba nyertek beosztást. A második, az előzőnél jóval nagyobb méretű honvédtoborzás az 1848. évi XXXIII. tv. („A magyar hadseregről”) 1. §-a alapján indult el, amely kimondja, hogy az ország fegyveres erejét 200 ezer főre emelheti a minisztérium. Békés megyének a törvény előírása szerint 2550 újoncot kellett kiállítani. Ezt a létszámot úgy határozták meg, hogy minden 127 lakosra 2 főt számoltak minden megyében. A községekre is így rótta ki a megye a tartozást a szeptember 18—i állandó bizottmányi ülésen. A honvédek kiállítása sem ment zökkenők nélkül. A megye a toborzás megkönnyítésére átvállalta a honvédek felruházását, amit viszont csak a lakosságtól beszedett adóból tudott volna megvalósítani. Ezek az összegek azonban nagyon gyéren csordogáltak a megyei pénztárba. A lakosság kifejezett ellenállása is hátráltatta a toborzást, mert például Németgyula (német nemzetiségű) polgárai nem voltak hajlandók a kormánynak toborozni, csak a császár kívánságára voltak hajlandók fegyvert fogni; a lakosságra kivetett adót nem vállalták. (A fenti törvényt a király már nem szentesítette, mert addigra megtörtént a szakítás a bécsi udvarral.) Mezőberény- ben a legelők visszaadásától tették függővé, hogy a honvédség soraiba katonát ad41
