Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Békés megye részvétele a szabadságharcban
között kapitányi rangban 31, főhadnagy 29, hadnagy 57 fő volt. Az összeírásokról később kiderült, hogy különféle hibák csúsztak a munkába, ezért 1848. november-december hóban meg kellett ismételni a regisztrációt. A törvény által előírtakat azonban, akkor, amikor a nemzetőröknek táborba kellett szállniok, már nem követelte meg a megye, mert egyébként nem lett volna ki az előírt létszám. Ilyenkor azokat is bevették, akik nem rendelkeztek ugyan az előírt feltételekkel, de a ruhát és a fegyvert meg tudták szerezni. Az eredetileg rendfenntartó erőként szervezett nemzetőrségre már 1848 nyarán a délvidéki hadszíntéren szükség lett. Mészáros Lázár hadügyminiszter június 29-én kelt leirata alapján 3000 főnyi nemzetőrcsapatot kellett a megyének kiállítani. A Makóra, majd onnan Nagybecskerekre kirendelt megyei nemzetőrök július 12-től augusztus 24-ig szolgáltak két váltásban a délvidéki táborban. Az első váltásban elindulok még lelkesen vállalták a tábori élet fáradalmait és veszélyeit; az előírt három ezer fő helyett négyezer nemzetőr indult el a táborba Szombathelyi Antal első alispán vezetése alatt. Az alispánnak a délvidéki táborból keletkezett jelentései arról számolnak be, hogy a nemzetőrség harcmezőre küldésétől való félelem árnyékolta be a táborozás idejét, noha a hadvezetés csak őrszolgálatra vette igénybe nemzetőreinket. Az első váltásban kivonulókat csak három hétig tudta táborban tartani a megye, majd a második váltás idejének letelte előtt kérelmezte a hadügyminisztertől, hogy ezután más megyék nemzetőreit rendeljék ki. A július 31-én útbaindított második váltás legénysége már nem lelkesedésből, csupán kényszerből tett eleget a szolgálati kötelezettségnek és elindulása előtt atrocitásokat is elkövetett Szarvason. A megye kérelmére és Wenckheim Béla főispán közbenjárására Batthyány miniszterelnök engedélyezte, hogy a harmadik váltás helyett ezer főből álló önkéntes nemzetőr csapatot szervezzen a megye, viszont az ide belépőknek a harc végéig kell szolgálniok. A tervezett ezer fő helyett azonban csak 387 önkéntes indult el szeptember 16-án Aradra. Kiállításuk is komoly gondot jelentett, ezért a megye megemelte az ajánlkozók napidíját és a felruházásukat is magára vállalta. Ennek költségeit a pénzügyminsztertől igényelt kölcsönből kívánták fedezni, amit azonban végül nem kaptak meg. így a táborba szállott önkéntesek téli ruha nélkül indultak el, felszerelésüket a megye később tudta csak kiegészíteni. Hadi működésük színtere az Arad és az Arad környéki hadműveleti terület volt. 1849. március közepén a hadügyminiszter az 59. honvédzászlóalj kötelékébe osztotta be őket. Arad és környéke 1848. október 4-től 1849. július 1-ig a szabadságharc egyik állandó mellékhadszíntere volt. Az aradi vár parancsnoka október 4-én a lázadó szerbek oldalára állt, és a városban állomásozó valamennyi fegyveres erő eltávolítását követelte. Miután a város nem tett eleget a parancsnak, a vár tüzérségével bombáz- tatta a várost, több órán át. Az aradi vár így az ellenforradalmi erők egyik gócpontja lett, amelynek élelemmel és hadianyaggal való ellátását szolgálták az Aradot és a környékét ért ellenséges támadások. Ez azzal a veszéllyel járt, hogy a szomszédos Békés megye is hadszíntérré válhat. Boczkó Dániel kormánybiztos a Békés megyei nemzetőrség mozgósításával akarta a délvidékről Arad felé előrenyomuló szerbek 40
