Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Békés megye részvétele a szabadságharcban
A nemzetőrséget nem sikerült ellátni képzett tisztekkel, akik a szükséges kiképzésben részesítették volna a fegyvert fogó férfiakat, illetve vezették volna a többször szervezett, különféle neveken szereplő nemzetőr alakulatokat. így a nemzetőrség harcértékét, hadrafoghatóságát jelentősen és negatívan befolyásolta a megfelelő felszerelés, fegyverzet, az összeszokott, szakmai szempontból is ütőképes tisztikar hiánya, melyek miatt az 1848 nyarán a délvidékre, majd az Arad környéki harcokhoz felvonultatott Békés megyei erőket jórészt csupán őrszolgálatra lehetett alkalmazni. Az ellenséggel való közvetlen harcérintkezés során a nemzetőrség a teljes megsemmisülés veszélyének volt kitéve. Féltek is az emberek a katonáskodától, mert abban nem lehettek biztosak, hogy nem kell-e ütközetbe menniök. A nemzetőrségről szóló 1848. évi XXII. te. megjelenése előtt, a március 22—i népközgyűlés határozata alapjának megindult a megye helységeiben a nemzetőrség szervezése. A szervezőmunka részleteit a megyei közbátorságra ügyelő választmány nem határozta meg, a községekre bízta, hogyan alakítják meg csapataikat. Ekkor még bárki tagja lehetett a rendfenntartásra szervezendő alakulatoknak, a részvételt nem kötötték vagyoni cenzushoz, amint később ezt a nemzetőrségről szóló törvénycikk tette. Április hónapban két megyei tisztviselő községről községre járt és buzdította a népet a nemzetőrségbe való beállásra. Kőrútjuk azonban nem mindenütt volt eredményes, mert a szarvasi járás községei a „rendes katonaság eszméjét hiszik alatta rejleni, s alig képes az ember velők elhitetni, hogy önvédelmökre fog szolgálni” — jelentette a szarvasi főszolgabíró az alispánnak. Mezőberényben a község vezetői egyenesen elzárkóztak attól, hogy a községekben nemzetőrséget szervezzenek. A sárréti községekben, Szeghalmon, Füzesgyarmaton, Körösladányban sem mutatkozott lelkesedés az ügy iránt, egyedül Vésztőn állt ki kellő számban az őrsereg. Gyulaváriban a lakosság csak a „földosztás feltétele alatt” akart részt venni a nemzetőri szolgálatban. Volt olyan helység is, ahol a foldfoglaló mozgalmaktól való félelem miatt csak a vagyonosabb parasztságból szervezték meg az őrséget. Ez történt Békésen és Orosházán. Az első hónapokban még szabályzata sem volt az újonnan szervezett csapatoknak, ezért helyben állítottak össze ilyeneket (Magyar- és Németgyula). Az áprilisi törvények életbelépése után a spontán szerveződött alakulatokat át kellett szervezni az 1848. évi XXII. te. előírásai alapján. A megyei állandó bizottmány május 5-i ülése döntött erről, létrehozva az ún. védőri bizottságot, amelynek a szervezőmunka összehangolása volt a feladata. A fenti törvénycikk a nemzetőrségbe való belépés feltételeit szigorította, vagyoni cenzust állapítva meg a belépés egyik feltételéül. Ugyanakkor elrendelte a feltételnek megfelelő férfilakosság összeírását, amit a közigazgatási hatóságoknak kellett elvégezni. E munka megyénkben, kisebb-nagyobb zökkenők ellenére, 1848. június végén be is fejeződött. Oláh György kimutatása szerint 533 lovas és 11 576 gyalog nemzetőr adatait írták össze. Tisztjeiket a csapatok maguk választhatták, az összeírt tisztek 39
