Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

A császári hadsereg Várad és Gyula körülzárása után minden akcióját a blokád erősítésére fordította. 1691 tele óta a két fő erősség körül permanens küzdelem alakult ki. A blokád sikerének kritériuma az volt, hogy elsősorban az élelmiszer bejuttatást milyen mértékben tudják a blokádban harcoló német, magyar hajdú alakulatok az ugyancsak császári zsoldban harcoló rác katonaság megakadályozni. Az ellenséges várvédők harcának folytatása, a védelem kitartása, 1691 végétől a konvojok - a blokád alatt kialakuló utakat és mellékutakat használó konvojok - sikeres vállalkozásától függött. 1691-1694 között az eddig jellemzett mostoha viszonyok mellett óriási nehézségekkel küzdöttek a törökök. Bár voltak a döntő pillanatokban sikeres vállalkozásaik, és sikerült muníciót, élelmet, elsősorban Gyulára bejuttatni, végül is a „védelemmel megerősített száltító konvojok" hosszú távon eredménytelennek bizonyultak. A hadszíntéren végbement változások közül a pusztuló táj, az agrokultúra elenyészése volt az egyik jelenség, még az ostromzár alá vett városoktól távolabbra eső térségekben is. A középkori, s a 16. század hatvanas éveibenmég létező infrastruktúra alapjai is gyorsan pusztulnak. A többször említett úthálózat, víz- és a szántóföldeket biztosító levezető árokhálózat tönkretétele, az itt harcoló csapatokra is súlyosan hatott. A népesség pusztulása mindinkább szembetűnő volt; az 1680-as évek i^tár és török portyázásai miatt rohamosan csökkent a falvak száma.

24 A haditanácsi rendeletek 1686 végétől, egyre erőteljesebb blokádírozást támogattak Magyarországon. 1688-tól, amikor a francia királyság hitszegő módon hátba támadta az európai szövetséges csapatokat, fő katonai szempont lett a magyarországi török erődök, várak, blokádba zárásának stratégiája. Székesfehérvár, Eger, Munkács, Nagykanizsa, Szigetvár esetében ez sikerrel járt, s a blokád és az ostrom kombinációja nyomán keresztény kézre kerültek ezek a városok és váraik.

25 E nagy siker mellett a hadimérleg másik serpenyőjében lévő negatívumokat is figyelembe kell venni. Mi történt a falvakkal, templomokkal és a hadszínterek polgári népességével? 24 Mercurii Relation... München. 1692. február 9. 25 A jelzett városok és várak kapitulációjára vonatkozóana következő munkák készültek: Sebestyén József: Székesfehérvár felszabadulása a törökalól. 1688. május 19. Székesfehérvár, 1929.77 p.; Sugár István: Szigetvár kapitulációja és a megadási szerződés. In: Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. Szerk.: Szita László. Pécs, 1993.; Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád és a vár kapitulációjának történetéből, 1688-1690. Somogy megye múltjából. 25. Szerk.: Szili Ferenc. Kaposvár. 1994. 51-124. p.; Rónay Horváth Jenő: Nagyvárad visszavívásának kétszázados emlékünnepére. Hadtörténelmi Közlemények, 1892. 469-492. p.; Ványi Ferenc: Nagyvárad visszafoglalása a töröktől 1692-ben. Hadtörténelmi Közlemények 1917. 292-321. p.; Jenéi Károly: Székesfehérvár körülzárása és visszafoglalása 1688-ban. Fejér Megyei Történeti Évkönyv. Szerk.: Farkas Gábor. Székesfehérvár, 1971.; Sugár István: Heves megye és Eger visszafoglalása a töröktől. Eger, 1987. 330 p. 17