Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

különböző fajta ágyú célba érését ezen az úton, amelyet közben védeni kellett az ellenségtől, „hadi bravúrnak" minősítette, és kérelmet intézett a császárhoz, a tisztek kitüntetésére. Egyébként ekkor Olaszi és „...a környéken fekvő helységek teljesen romokban hevernek, kiégtek, és ami még súlyosbítja a helyzetet, a környéken minden fát elpusztítottak, s így se szerszámnak, se tüzelőnek, s ami viszont ennél fontosabb, erődítési munkálatokhoz a törökök semmit sem tudtak beszerezni, ami az ostrom és a szervezendő blokád tervét megkönnyíti..."

22 Az időjárási tényezők, a hidrológiai viszonyok rendezetlensége, a mocsarasodás, az emberi tényezők közül a tudatos pusztítás a fő jellemzői a hadszíntérnek, amelyekről eddig adatokat soroltunk fel. A falvakban különösen a malmok szenvedtek nagy veszteségeket. Mivel a császári ezredek, továbbá a császári zsoldban harcoló magyar, szerb hajdú ezredek, és egyéb magyar különítmények, amelyek legénységének döntő része Thököly tői átállt egykori felkelők (legjobb gyalogos csapatai) voltak, ellátmányuk döntő részét, ha akadozva is, 1685 után a szolnoki hadibázisról kapták - még a zabot és egyéb takarmányt is - majd 1687-től a jól megszervezett szegedi hadibázisról. Lotharingiai Károly 1687 őszén még a malmok elpusztításától óvott. Ludwig von Banden viszont, a térségben a blokádháború miatt a termények megsemmisítése mellett a malmok lerombolását is döntő feladatnak tartotta. Sajátos logikával érvelt, ami csak katonailag állta meg a helyét, s a pillanatnyi helyzetben eredményes lépésnek számíthatott. Véleménye szerint a malmok hiánya miatti őrlési nehézségek következtében a Thököly-féle tatár-török-rác különítményeknek és különböző portyázó alegységeiknek nem lesz érdekük további rablásokat folytatni, a még megmaradt falvak gabonáját elzsákmányolni. Egy jelentésében, amelyet 1691-ben küldött Leopold császárnak, a malmok pusztítását a következőkkel indokolta: „...Seregeink teljesen tönkretették és lerombolták azokat a malmokat, amelyek az ellenség utánpótlását biztosíthatták volna, és ahonnan Thököly és a vele együttműködő török és tatár seregek a Maros és a Körösök térségében élelmezték magukat, elvéve a települések minden gabonáját. így kénytelenek a Marostól délre visszahúzódni, s ezzel is még erősíthető az a kényszer, amely az utánpótlás hiányát növeli. Ezek az ellenséges csapatok eltávolíthatók a vidékről../'

23 Baaden látóköréből ez esetben kiestek azok a lakosok, akik a még megmaradt falvakban tengették életüket. Mintha a lakosság nem is létezett volna. 22 Karlsruhe GLA kreissachen 46/3727. 1691/1692. csomó. 1691-1693. évi követi jelentések. (1691. november 4-9. közötti ir.) 23 Uo. 16